Ma már nem menő, de volt egy korábbi "leigázzuk a tengereket" felfogású korszak amikor még ezt-azt összeszedtünk a vízalatt, meg "öntudatosan" dobáltuk a 60-70m-es merüléseket sűrített levegővel (és még meg sem tudtuk mutatni senkinek az eredményt, lévén mechanikus mélységmérő és búváróra mint műszer, meg papíralapú merülési terv nylonzacskóban mint kompjúter, jó esetben:). Vakmerő hülyeség volt, most már tudom, akkor nem ez volt a szempont, mert meg kellett nézni a vörös korallt 68-on, meg ha az ember elolvasta  Cousteau csapatának kalandjait a csend világában, akik fürdőgatyában jártak le mondjuk 80-90-re, ahhoz képest ez még visszafogott teljesítménynek számított:) Az ilyen merülést tényleg nem szabad bázisról bevállalni, mindenki saját magának legyen hülye, csak mainapság a búvárok tetemes százaléka bázison kívül már nem merül és az ilyen igényeivel ott próbálkozik...gondolom az emberek egy rossz értelembe vett romantikus részében még megmaradt ez a "teljesítményhajhászás" a múlt ködéből származó olvasmányélmények által rögzült attitűd alapján ( vagy egyszerűen csak bizonyításikényszeres személyiségzavarban szenvednek)- ha elítélném őket az képmutatás lenne - holott most már van hozzá technika is meg tanfolyam is, csak pénz meg minimális rátermettség kérdése.

Valóban, de én mindenesetre gyáván maradok a begyöpösödött technikánál egyenlőre:)

Hm...a telefonkártyagyűjtési lehetőségek beszűkülésével újabb terep nyílik a gyűjtésre, a limited edition búvárkártyákkal:) Már előre várom, hogy a kocsmaasztalra kicsaphassak egy hologrammos naplementében delfin hátán gombolyaggal játszó cicákat ábrázoló specialitást:)

Az aligátornál már csak az álcaruhás szovjet úszóharcosok veszélyesebbek ! "Két aligátor úszik a Níluson, odaszól az egyik a másiknak: széles,széles ez a Nílus, de azért a mi Volgánk se kutya ezredes elvtárs!"

Értem. Így találtad fel a mentőcsónakot:))

Nekem már csak két rácsodálkozó csepeli proletárgyermeki kérdésem maradt:

1. Minek a tisza túrára az irat ?

2. A 80 literes műanyaghordót hová tesszük a röpülőn ?

Az alapgondolat viszont tényleg jó, hogy ilyen kell:)

Minden Amúr közül akkor is leghosszabb a Bajkál-Amúr (BAM) :)

Valóban nem, mert völgyvidéken és hegygerincen át pont az ellenkező irányba mentek a fehérek partvidéke felé,viszont szikratávírón üzentek Kun Bélának:)

A duty-free krokodilbőr a CITES egyezmény hatálya alá tartozik, ezért ferihegyen befejezné pályafutását, ez egy bűnmegelőzési célzatú megjegyzés volt:)))

Még az is lehet, hogy Amr Alinak igaza van, a kötél alsó végén még nem találkoztam olyan áramlással ami lehetetlenné tett volna 5 méter szembeúszást, a felső végén lehet időnként más a helyzet...

Korunk elszánt "direkt marketingjéhez" képest ez még kimondottan finomnak tűnik:)))

"Idén egy horvát búvár igen leleményes módon, a roncs állapotának őrzése végett kizárólagos koncesszióhoz jutott, s néha csoportot is vállal. " Ez a leleményes horvát búvár szerintem annyira leleményes mint a "furfangos Winettou" aki olyan gyorsan ugrott ki a vízből, hogy az megsárgult körülötte:) Más játszhatott itt szerepet mint a leleményesség, hogy a roncs hirtelen "veszélymentesült:)))) sajnos.

Podvodnyik 2, MHSZ-nél szokásos dizájnú átfestéssel:) A kép készülhetett volna 1975-ben is:) Az ára sem semmi.

Az újévi "lábadozás" közepette majd csinálok néhány képet ha érdekel benneteket.

Kapcsolódó foglalatosságként a retró búvárcuccokat gyűjtöm, az 1950-es évek végétől napjainkig 10 évenként kiállítva egy-egy - lehetőleg teljes - felszerelést a jellegzetes felszerelési tárgyakból:)

Jobb a két műszer mint az egyse:)

"Utógyújtással" kívánok minden Kedves és Kedvetlen résztvevőnek Kellemes Ünnepeket.

Az 50 évnél régebbi vodka kultúrális örökség:) Mindazonáltal nem írígylem tőlük a hozzájutás módját tekintve, egészségükre előre is.

A hölgy szerintem a fotó kedvéért "úszott le" lehet hogy a mélymerülő barátnője és így ő is szerepelhetett a projektben:)

Az ott lévőkben tényleg tökéletesen meg lehet bízni,de azért  feleslegesen nem kell kitenni őket annak a stressznek, hogy például elszól a hátadon a mono palack "O" gyűrűje  a forrásteremben, miközben még két búvár kapaszkodik a bejárati trepnin, mikor van más megoldás is. Általában én is dupla palackkal merülök mindenhol, úgy gondolom azon nem lehet igazán vitatkozni, hogy bármiféle, zárt tér lehetőségét magába foglaló merülésre ilyennel kéne indulni. "A felszerelés állapotát pedig minden búvárnak illik személyesen felügyelnie" ugyanígy illik az adott merülési formához illeszkedő biztonsági szintű felszerelést használni:)

Új biznisz a búvárság terén mert csak azok fogják egymást érteni,akik elvégezték a tanfolyamot:)

Igen arra, egy szükség-fodrászüzlet beállítása visszahozhatja az elzavart monopalackosok miatti anyagi veszteséget:))

Biztos honvágya volt már a merülésvezetőtöknek, amit meg is értek:)

Valóban,Duplának maximálisan és tökéletesen igaza van, az olyan helyzetekre vonatkoztatva, ahol esély van a "rendes dekókamrába söprésre" ebben az esetben bűn nem azt tenni amit ír. Második lehetőség,amikor ez nem kivitelezhető, ám van a hajón egy akármilyen, de legalább nyomásálló egyéni "koporsó" meg egy ember, aki tudja, hogy hogyan lehetséges használni, ha ez sincs -és úgyis mindegy - akkor jöhet a vizes rekompresszió, vagy a kéztördelés, hogy hogyan nyomorodott meg, vagy halt meg a barátunk. Holott lett még volna lehetőség és esély, ha erre egyáltalán képes, jól tudom hogy nagyon nehéz felelősség eldönteni, hogy kinek ajánljuk a nedves rekompressziót, illetve hagyjuk-e, ha valakai erre magától vállalkozni akar, de ebben a kérdésben az egyedüli igaz álláspontot kialakítani szerintem lehetetlen.

Azért hangsúlyoztam, hogy a nedves rekompresszió a legrosszabb választások legrosszabbja, mert szerintem ajánlani senki nem fogja, konkrét helyzet kérdése, hogy ki vállalkozik rá mégis, más lehetőség hiányában, a rendkívül korrekt és segítőkész Dr.Göbl Annát talán mégse hozzuk abba a helyzetbe hogy erről nyilatkoznia kelljen.

A vizes rekompresszió valóban a legrosszabb választások legrosszabja, csak eggyel jobb a halálnál, olyan esetben ha nincs még csak esély sem a "szárazföldi tágas dekókamra" elérésére az út végén. Ezt az egy téglát megérdemli a "vízalatt dekózó ismeretlen búvár szobrának" talapzata. Sok olyan hely van a világon, ahol a sérült 2-4 órán belüli rekompressziós kezelésére a legkisebb esély sincs, ezért nem baj, ha a búvárok ugyan oktatási rendszereken kívül, de tudnak róla.

A képet ki kéne ragasztani a fürdőbejárathoz, hogy búvárok csak ilyennel jöhetnek be:)

Aztán eljött a történelmi pillanat, amikor már gróf Ciano sem anekdotázott...:)) illetve :((

"Attól lesz tapasztalt búvár egy barlangi merüléshez, ha vagy merült barlangba vagy elvégzett és megértett egy tanfolyamot." szerintem nem vagy, hanem és:) Egyébiránt itt megint az egyéni igényesség kérdése kerül szóba, aki hévízre odamegy egy monopalackkal az magával szemben túl igénytelen, ha az "üzemeltető" úgy gondolta hogy ez a kockázatkezelésébe belefér, az az ő dolga, bár nyilván itt szerepet játszik a pénz ha az ilyen búvárok nem lettek elzavarva:)

Szerintem vagy az USAF dobta le csak nem robbant fel, majd a németek összeszedték a spórolás jegyében azzal, hogy valami indítóttöltettel majd felrobbantják a hidunk alatt ha kell, vagy landlease szállítás keretében került a Vörös Hadsereghez (esetleg repülőstül) hitelben, majd hadizsákmányként a németekhez, és az is lehet hogy kényszerleszállt B-17-ből vagy B-24-ből szedték ki.

Most jövök a megnyitóról.Azért ne valami "búvárexpóra" gondoljatok, a KÖH hangulatos műemlék pincéjében tablókon fotók vannak közzétéve a hazai búvárkodás egy-egy ágából az ipari búvárkodástól a roncskutatásig, mintegy betekintést adva olyanoknak, akiknek a témáról fogalmuk sincs. A lényeg viszont, hogy a kiállítás közepén egy vitrinben ki van állítva Rádai Ödön 1953-ban saját maga készítette uszonya, maszkja, gyönyörű házilagos parafanyelű búvárkései, és a fényképezőgépének valamint a fénymérőnek készített vízalatti tokja, mi a magyar búvárkodás szent grálja, ha nem ezek:)

Gyorsan szögezzük le, hogy a KÖH és a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat közös nonprofit rendezvényéről van szó, a kiállításnak a KÖH székháza ad otthont, ahová a hivatali időben lehet bemenni.

Az "el mina"-t 1970 február 6-án süllyesztette el egy izraeli phantom vadász- század támadása,(legalábbis a Shipwreck of the Egyptian Red Sea c. kiadvány szerint) a fényképek amiből kiindultam ténylegesen a 6 napos háború idején készültek, ami viszont akkor volt amikor írod:)

A 6 napos háború idejéből származó fotókon úgy látni, hogy az aknaszedőkön az egyiptomiak 3 jegyű lajstromszámot használtak általában a felépítmény oldalára festve, de ismételték a hajóorron is időnként

Igen, ez tényleg így van, nem igazán becsülhető előre, hogy a konkrét vészhelyzetben majd hogyan alkalmazzuk a tanultakat... Az octopusos társlélegeztetésnél viszont éppen az octopus szoktatta le az emberiséget a kontrollált emelkedés megkezdéséről, amíg nem volt, és a társlélegeztetést a reduktor adogatásával kellett megoldani, senkinek nem jutott eszébe, hogy folytassa a merülést:)

A tanult kollégának szerintem is igaza volt, mert én sem hallottam olyan esetről, hogy a súlyok eldobása önmagában valakit megmentett volna ( már csak azért sem mert a feljövetelt ólomöv nélkül nehéz kontrollálni:) A felszínen eldobni más tészta...

Létezhet a hosszú menetes csapba, vagy átalakítóba a rövid menetes DIN első lépcső betekerés,ekkor jó esetben van olyan közdarabod,amit a hosszú menetes csap, vagy az átalakító aljára be kell tenni és felfekszik rá a rövid menetes elsőlépcsővég. ( még van két ilyenem) , a hátránya hogy még egy O gyűrűvel gazdagszik a rendszer mivel a közdarab alján is van egy. Ha ilyen nincs, és mindenképpen merülni kell, akkor az ember kívül helyezkedik minden oktatási rendszeren, fog egy 200 forintos teflonszalagot és rátekeri az első lépcső menetére, és betekeri a csapba, letekerni csak franciakulccsal lehet, viszont tömít:)))

Szerintem nemzeti sajátosság, hogy lazára vesszük a társrendszert, ez van... én szeretem lazán:) és pédául az oroszokhoz képest még így is "poroszosan" merülünk:)

Van róla két cikk is itt az oldalon, az utóbbi a "Dráva kezdi felfedni titkait" c. A zsírszállító bödönhajó természetesen a középkorban is valóságos lehetett amennyiben hitehagyott törökök  zsíroskenyeret vittek magukkal:)

:))) A nagy fejem miatt az már nem lett volna gazdaságos.

Természetesen nem kötelező, egyszer próbáld ki, hogy mennyiben akadályoz:) Szerintem a roncs zárt terének tetejére feltapadt pánikoló búvárt adott esetben nehezebb levadászni, akinek kinyitotta az ólomövét menetközben valamilyen roncsból kiálló lemezdarab vagy bármi, mint a szigetelőszalaggal bíbelődni. Saját esetem ez is: Dráva medre 6 m a sodorvonalban a sodrás benyomott egy rőzsegát és egy bödönhajó közé (kicsit kevés ólom volt rajtam nem a sodorvonalhoz voltam súlyozva ) a rőzsegátból kinyúló fadarabok kinyitották az övcsatot, ahogy oldalra fordultam hogy elkapjam az övet, a bödönhajó oldala letolta a maszkomat, szép alapfokú feladat volt visszarendezni magam:) itt is jól jött volna a szigetelőszalag:)

Ha a szigetelőszalagból néhány menettel az öv csat alól kilógó részét rögzíted az övhöz a csat előtt, akkor vészhelyzet esetén egy határozott rántással simán fel lehet tépni, vagy legalább annyira kitágítani, hogy az öv lecsússzon (kipróbáltam) viszont biztosan rögzít, zárttéri merülésnél mindenki döntse el hogy mi a jobbik lehetőség... szerintem ez. (aki meg zárt palackkal ugrál vízbe, ne akarjon zárt térben merülni, tudom,tudom ez kicsit tudálékos szólás volt:)) )

Kösz,ez tényleg nem volt meg:)

Erről eszembe jutott egy ugyanilyen ólomöves esetem: Dahabban, saját ólomöv-hevederre felfűzött helyi ólmokkal merültem, a hevedert kicsit kihíztam már így a csat alól kilógó részét nem tudtam visszagyűrni az öv alá. Történt, hogy a csat felőli legszélső ólomkocka laza volt, már annyit húzkodhatták le fel övekről, hogy kikopott a befűzőnyílása, ezzel amikor felfűztem nem törődtem. Úgy 50-ről jöttünk felfelé, multilevel keretében, 20 m-en egyszer csak előre csúszott az ólomkocka, a csat alól kilógó hevederszélet felhajtva kinyitotta a csatot, az öv pedig lecsúszott rólam. Röptében sikerült elkapni viszont szintén a "rossz" végét így két laza ólomkocka leesett, összeszedtem azokat is. Tanulság: A saját ólomöv heveder esetében is meg kell győződni arról, hogy legalább a legszélső kocka szoros legyen ha "bérólmot" fűzünk rá, vagy ha nincs ilyen,elé kell fűzni egy rögzítőt. A roncsba való behatolásnál egyébként szerintem célszerű az ólomöv végét fixen rögzíteni a becsatolás után szigetelőszalag rátekerésével én legalábbis így csinálom, ha már külön-külön elzárható, egymástól független két rendszerünk - amit a zárttéri merülés azért megkivánna - a vörösön általában ilyenkor sincs,legalább valami legyen szabályos...

Nekem 3 ból 2 O gyűrű INT-es csapra szerelve durrant el:)

9:0

A szimpátiámat növeli, hogy DIN - es első lépcsőnél még sohasem "sült el menetközben" O gyűrűm, míg INT-es első lépcsővel ez már 3 alkalommal előfordult (mondjuk ez lehet véletlen is )

Szerintem nagyon jó az irány amit mondasz, és fects 333. sz. hozzászólásával, illetve előzményeivel kapcsolatosan is a dehidratáció a probléma megfejtése, amit előidézhetnek a következő (általam látott) problémák: drága a víz ezért nem veszünk, a csapvizet viszont nem isszuk, egyébként sem szoktunk vizet inni, illetve előző nap jól berúgtunk és az alkohol lebontása dehidratált.

Amit erre mondani tudok bizonyosan nem nyeri el mindenki tetszését. Az otthoni második lépcső szétszedésen, kitakarításon, illetve az első lépcső légbeömlő furatának tisztításán kívül a hozzávetőegesen 5 éve meglévő Aqualung Titan Lx Supreme reduktoraimhoz még nem nyúltam, köszönik jól vannak, korábban ugyanezt tettem 8 és 10 évig két Scubapro modellel amit nyugdíjba küldtem azt követően, amikor kezdett a második lépcső átereszteni az egyiken, de még javítható lenne.(Általában két komplett reduktort használok hidas duplapalackkal idehaza.) Természetesen nem követésre ajánlom ezt a hanyagságot, csak a szervíz árak mellett el lehet gondolkozni, hogy abból néhány évente nyugodtan lehet új reduktort venni, annyit még átlagos használattal kibír (nálam még nem átlagos dagonyás használat mellett is) Az éves szervíz szerintem kicsit túllihegett dolog, de ha a szakember szerint évente kell "első és második lépcsőt cserélni", az azt jelentené, hogy évente vegyél másik reduktort kompletten, ami azért kicsit túlbiztosítás:)) A cső általában a végeinél, a peremezett rögzítésénél szokott eltörni, ezt meg lehet nézni szervízbe adás előtt, de sokat segít az élettartamán a csővédő alá beküldött szilikonzsír,akkor nehezebben törik ki.

Szerintem is a főredó átadása a bombabiztos megoldás, meg az embert arra is sarkallja a gyakorlása, hogy a saját oktopuszát gyorsan elő tudja kapni, bármilyen rendszerű legyen is a rögzítése:)

Hát nem tudom, képmutatás Ballard részéről szerintem maximum annyi, hogy ő engedte ki a "marketing szellemét" a palackból azzal hogy megtalálta a hajót, de azóta éppen ezen sajnálkozik.

Engem csak egyszer sodort el a "népharag" amikor sátrazós búvártúrát szerveztem Montenegróba és az egyetlen kempingben egyetlen kerti csap és 6 dobbantós WC képezte az infrastruktúrát néhány száz emberre, de aztán a hölgyek megtanultak napon melegített PET palackból zuhanyozni és a közeli kocsmában némi fogyasztás fejében volt mosdó, de azért a mai napig emlegetik (a jó merülőhelyekre már senki sem emlékszik persze)