Az ezotériának és legendakeletkezésnek: Miután rekkenő hőségben megmerültük a Salemet, éjszaka még fölötte horgonyozva - egyenesen éjfélkor - a fedélzeten aludva az idő közben kitört viharban a zászló géppuskaszerű csattogására riadtam fel. Másnap méretes hullámok közepette merültük a Hebat Allahot, aminek feljövetel közben leszakadt a bójázott fixkötele, rajta kapaszkodó 22 búvárral, ezután a Rosalie Mollar kötele már meg sem lett, azt letéphette egy másik versenyző. A Thistlegormig az erősödő szélben meg el sem jutottunk, mert csak a reefek belső oldalán szüttyögésre nyílott alkalom. Így jár mindenki aki beúszik a roncsba.

Szerintem a roncsmerülés és katasztrófaturizmus kapcsolatában a kulcsszó a "fiatal roncs" olyan roncsokra merülve, ahol pl. korábbi hajóépítési technológiákat, szögecselési módozatokat, vagy bármilyen már nem evidens részletet lehet eredetben ismeretszerzési céllal megfigyelni, nem beszélnék katasztrófaturizmusról, az ismeretszerzés, attól függetlenül, hogy az adott katasztrófának milyen számú áldozata volt. A Salem még nem ilyen, de egy következő generációnak, aki nem látott már mondjuk kazettás magnót, csak képen, annak ilyen lesz. Azért amikor az ember ott van, nehéz volna megállni, hogy ne menjen be, még ha emiatt utólag nem is büszke magára feltétlenül.

Simán merülik...(korábban is bementek csak "zenésebb" volt ) az alsó szintet azért írtam, mert ott találkoztunk szembe kb. 20 orosszal a tejeskávé látásúvá felrúgott szűk térben. Mialatt ott horgonyoztunk kb. három hajó merültette meg a búvárait a roncs belsejében. Szerintem is etikátlan, megengedem lehet taplóság is, mégis bementem, és tán többen így lesznek ezzel...bár lehet mégegyszer nem megyek be mert ez inkább katasztrófaturizmus amit nem szeretek.

Értem. A búvár életem egy jelentős időszaka kötődik az ottani merülőhelyekhez, meg az öböl partján ide-oda települő bázishoz, ezért vagyok rá kissé érzékeny pozitív értelemben:)

Jó rendben, legyen úgy csak itt merült fel akérdés, így itt szóltam hozzá:)

A hozzászólás át lett helyezve ebben a fórumba, 28 sorszámmal.

A korrekt tájékoztatás érdekében a 3m x-es hajók 4 m x-es-ek :) igaz, kicsit régebbiek és tarthat 1 óráig a szárnyashajóval, vagy speedboattal 10 perces út is, (az egyiket még a bázis előző korszakában 2003-ban egy merülésem közben HR. Muljica zátonyon (akkor még nem volt védett régészeti lelőhely) partra tette egy víztölcséres tornádó oldalszele, ettől tigrismintás az alja, a motorra viszont vettünk új csavart és összességében működik.) A 6 búvárral rakott gumicsónak megsiklatása mint elvárás, számomra fizikát meghazudtoló extraigénynek tűnik, 8 búvár egyébként simán merült belőlük, a vízmerés a gumicsónak mint eszköz sajátja. Elég komoly hullámzásban is használtuk ezeket. A merülőhelyek viszont az átlag adriai szinthez képest tényleg szépek,viszonylag közel vannak és közép-dalmáciai viszonylatban elég nehéz olyan helyet találni, ahol vízszintesen ki lehet sétálni a partra:)

Áprilisban jártunk ott, már a roncs feltárulása után, elég vegyes érzéseket keltett, hogy etikus-e merülni a korszakunkból származó személyes tárgyak garmadája között a csomagtérben. (ettől még merültem) A "legalsó" szint viszont eléggé érdekes "barlangi" körülményeket tud teremteni ha szembe találkozik benne két búvárcsapat... látás ekkor nulla és elég szűk a hely, erre célszerű pszichésen felkészülni.

Na ja, egy hologrammos zárjegyhez képest a horvát merülési engedély előállítása cserkészmatiné:) Bár lehet fel kéne fegyverezni az M/S Hapci motorost és a Boszporusz felől támadva véget vetni a káosznak:)

Ha az ember csukott szemmel eszik halat, az milyen elbírálás alá esik? :)

Pedig már kezdtem élénkülni, szerencse, hogy nem ültem neki veszteséglistát böngészni:)

Teljesen egyetértve előttem szólóval: 5. Mert az egyéni merülések a felfedezés izgalmával jártak, pl.ókori roncsokban esélyes helyeken és nem volt az embernek az az érzése, hogy egy piros esernyőt lengető idegenvezető után sétál a váci utcában, mint jelenleg egy átlagos gájdos merülésen a vörösön. 6. Mert szerettem a sátorajtóból egyből a vízbe ugrani, felszerelésre kapva. 7. Szeretem a kabócaciripelést hallgatni mediterrán tengerillatú környezetben :)

Az még csak-csak sikerült a régi időkben is rendszeresen:)  (egyszer egy egész báziskompresszort, darabokban, több gépjárművel: ) ) A partról viszont már akkor is el kellett menekülni vele ha töltött az ember, legjobb búvóhelyeknek a szeméttelepek környéke bizonyult :) Attól tartok viszont, hogy mára már ennek használatát is szabályozták...

Az adminisztrációról és a jelentési kötelezettségről én is hallottam, a nem szigorút csak arra értettem, hogy összevont szemöldök nélkül elfogadják a pénzt készségesen:) Évek óta arra készülök, hogy túllépve a "passzív rezisztencián" mégis kiváltok egy ilyen engedélyt és egy évig jól kihasználom, mert annyira hiányoznak az ilyen típusú merülések. Arról van valami infótok, hogy az egyéni kompresszorhasználathoz jelenleg hogyan viszonyulnak ? (Azonnali főbelövés a tengerparton, vagy csak várbörtön:) )

"Volt idő, amikor ez az engedély önmagában elég volt ahhoz, hogy a búvár a víz alá vethesse magát, ez sajnos pár éve ezt megszigorodott, de a kiváltása továbbra is kötelező maradt"

Nem szigorú, csak drága. Az egyéni merülési engedélyért a 2500 kn-t a horvát búvároknak is ki kell fizetni, ezzel sikerült nemzeti búvártevékenységüket is alaposan hazavágni, mert azok a horvátok, akikkel a kérdésről beszéltem mind azt mondták, hogy az összeget sértőnek tartják, nem fizetik ki, bázisról meg merüljön a túrista:) A merülési engedély megszüntetése azonban jelentősen könnyítheti a szükségtelen adminisztrációt. Felsejlik emlékeimben a sibeniki lucka kapetanija, ahol az öreg "lucska kapitány" egyszerűen kizavart az irodából, miközben labdarúgó mérkőzést nézett, és közölte nogy: "nó sansz" ami a merülési engedély kiváltását illeti. Így másnap délelőtt kellett visszamenni, ekkor fiatal kollégája jót röhögött és közölte hogy a meccsen kívül az is baj, hogy az öreg nem tudja adminisztrálni az engedélykiadást:) (ez még abban az időben történt, amikor a lucka kapetanijákon állították ki a merülési engedélyt)

A Balaton jég alatt szép, akkor van néha 2 m látás is, (meg valamiért a nádas tövében 50-60 cm ilyenkor is, ha nem hajtja a hullámokat a szél szemből) A folyóvizekben 60-70 cm lehet ilyenkor is, mert a sodrás elviszi a felkavart iszapot, ez nem a Duna budapesti szakasza, de pl. a Dunakanyar, Mosoni-Duna, Dráva, Bodrog, Tisza egyes szakaszai hozzák ezt a látást. )

Esetleg áthidaló megoldásnak gulyásleves, az akadékoskodó horgászokból:) A tótakarítási iszaptúrásra én is bejelentkezem.

Viszont mint oly ritkán a történelemben, a tengeri ütközet biztos francia győzelemmel fog zárulni:)

Igen, köszönöm a szürkeállomány megkopott részének pótlását:)

Szerintem most egy darabig az osztó igazságosság alapján soroljuk a pozitív példákat a kiegyenlített véleményalkotás érdekében :) (ez olyan erdészes volt, de már nem jut eszembe a sorozatbeli neve)

Ugyan nem közvetlen a téma, de a közlekedéshez eszembe jutott még, hogy mindenki ügyeljen a gépjárómű nemzetközi egyezmények megfelelő országjelzésének meglétére (felete szegélyű fehér óválisban a H betű, nem a kisebb, a nagyobb méretben a benzinkúton kaphatóak közül.) A majdnem szabványos de kisebb méretű ritkábban, a nem meglévő, vagy a nagymagyarországos árpádsávos szirtreszállóturulos változat akár falvanként bírságot jelenthet, ha elég éber rendőr van az út szélén:)

A horvátországi közlekedési fekete évem 2003 volt, amikor két út alkalmával összesen 3-szor meszelt le a hatósági közeg. Ebből egy vitathatatlanul jogos volt. A másik kettőnél a fejlett, semmiféle képet nem rögzítő kézi radarpisztoly, hetvenes évek elejei kvarcórák derengően vörös számokkal világítós digitális kijelzőjét idéző számsorát, mint megcáfolhatatlan bizonyítékot mutogatták részemre, a kérdés csak az volt hogy mikor és milyen járműre célzott vele a rend éber őre, mert határozottan tudtam, hogy éppen betartottam a sebességkorlátozást. Ez mindegy is volt mert az útlevelet kikapta a kezemből a horvát éjszakában és a kérdés csak a büntetési tétel volt. Bemutatta a nyomtatott horvát nyelvű jogszabályt, ahol az általam elkövetett általa vélt rémtett az 500 kunás kategóriába tartozott,mivel ujjával erre mutatott. Némi siránkozás árán 220 kunára lehetett leszállítani mindkét esetben a bírság összegét, amiről semmiféle elismervény nem lett kiállítva. A szabályokat be kell tartani valóban, és a tételes jog uralmának is érvényesülni kéne, azt csak remélem hogy a technikai eszközöket azóta fejlesztették:)

Azért azt is ki lehet játszani, ha az ember a korábban betelt merülési naplóit nem viszi magával:)

Számomra tényleg az az érdekes, hogy nem nagyon láttam még olyat, hogy a kedvességet a turizmus volumenének fejlődése ilyen rövid idő alatt ennyire leírja...Amikor a háború alatt jártunk ki, az 1995-ös nagy offenzíva előtt még a PSZH-k vezetői is előzékenyen integettek a közutakon, hogy mikor lehet őket előzni, annyira figyelmesek voltak, pedig nekik nem is lett volna dolguk:) A tapasztalatok szintjén viszont ez például azokra a törökökre nem igaz, akikkel bármilyen viszonylatban összeakadtam, egy negatívumot sem tudnék velük kapcsolatban összehozni. (ami lehet szerencse, a minta nem reprezentatív, mégis más szubjektív benyomás alakult ki :) )

Én is, mert sajnos a roncsmerülés a kedvencem és ennek fejében a zordabb horvátokat is kénytelen vagyok tolerálni, bár a sátrazás mint kompromisszum megfelel az igényeimnek, így el tudom kerülni a kellemetlen házigazdák lehetőségét is:)

Azért ne védd őket, a stílus ami hiányzik, de az nagyon. Magam is bejártam a teljes adriai partszakaszt az évek során, egészen az albán-görög határig. A több napos táborozás után kendővel sírva integető albán kocsmárosné kellemesebb emlék maradt, mint a rendszeresen semmiségek miatt beszóló, rendőrökkel fenyegetőző és azokat ki is hívó horvát házigazdák vagy szomszédok, a hangzavar egyébként nem volt nagyobb mint amit A "zsíros nyugati népektől" simán elviselnek, ezért ebben némi ellenszev is szerepet játszhat, ami véleményként így fogalmazódott meg egy beszélgetés alkalmával: "A magyarok úgy csinálnak mintha övék lenne a tenger" hogy ez konkrétan milyen magatartást takar, azt nem tudtuk meg...

Ilyen retrómerülést lehetne Dorogon ? (podvodnyik agyin, dva, tri, mladoszty agyin ) partedli hangos rezerv zárt gömbcellás neoprén ruha stb. Ha nem volna elzavarás az osztályrészem, eltűnődnék a megvalósításon:)

A crna-gorai kempingezőket egyéb meglepetés is érheti:) Lévén az országban egyetlen kemping, ahol az infrastruktúrát 1 db. kerti csap és 6 db/1000 ember dobbantós WC képviseli, mert a kemping egyben a helybeliek strandja is, viszont van jó balkáni fúvószene:) (három éves információk, azóta szárba szökkenhetett a fejlődés)

Szerintem is, akár már egy képességei birtokában lévő rescue is elgonndolkodhat azon, hogy ha úgy adódik akkor ment, viszont vele szemben nem elvárás, bár néha az ember passzióból megteszi:) Akinek viszont ez munkája, annak kutya kötelessége hogy a mentési lehetőségek határát a saját biztonsága kockáztatása nélkül maximálisan kitolja, ez pedig szerintem sűritett levegős merülést jelent egy normálisan megszervezett merülésnél alapesetben...

Hegyeshalomnak nem 36 m az alja :) Valami kimaradt nekem, vagy vinni kell gyalásót is :)

Ha szponzorál a Rolex cég egy ilyen izével szívesen kipróbálom a búvárharangot...utána elviszem a bizóba:) Hányatott életem során 20 év alatt egy Rolexes búvárt láttam más viszonylatokban is, viszont annak a reduktorfedője is aranyozott volt:)

A horvátországi idegenforgalom szerintem a helyiek rejtett szándéka szerint abba az irányba mozdulna el, hogy aki oda szeretne utazni, csak utalja át az erre szánt pénzt, majd maradjon otthon:) A magas árak, a szánalmas lehúzási kísérletek a vendéglátóhelyeken, no meg az üdülőövezetben este 11 órai hangoskodás miatti rendőrkihívás csak emeli a szememben ezen barátságos nép ázsióját. (Na jó, majdnem olyan a tájat leszámítva mintha otthon lennénk, bár itt a rendőrkihívás ottani rendszerességét nem tapasztaltam:) )

Ezen látszik, hogy kispályás eltűnőművészek, a 7-es ruha fölé kellett volna venni a WC-ben a 2-est akkor nem annyira feltűnő:) a csuklyáról lemondva. Cápa ellen meg elő kellett volna venni a 2.Vh-s rézacetát tablettát, amit az amerikai pilóták kaptak azzal, hogy a szaga elriasztja a cápákat, ami működött is egészen addig, míg a cápák undorukat legyözve rá nem jöttek, hogy pilótát jelent a vízben, azóta több cápageneráció telt el, így hátha újra hatékony:) A rendőrségi bemondás viszont értékelhetetlen hiba, nem készültek fel a komoly géppel írott beismerő vallomásra:) Írjunk könyvet a búvár gyors és hatékony eltűnése címmel, lehet hogy még a lögybölődést megúszva is lehetünk gazdagok:)

Ügyes... már szervezem a haverjaimat, először is mind a tizen titokzatos körülmények között egy jót  fo***-k a hajón, majd másfél napra eltűnünk és így minden rémséget egységes szerkezetben megkaphat a média:)

Amit leírtam konkrét joggyakorlaton alapszik. (a konkrét esetet sajnos nem ismertethetem, de a jogalkalmazás lényege ez volt) Ugyanis a lényeg éppen a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetési helyzet megítélése, amire Te is kitérsz, mert Magyarországon a búvárkodásnak nincsenek jogalkalmazási szinten kötelezően előírtan alkalmazandó "foglalkozási szabályai" ezért a szakértő ebben az "elvárhatóság" kategóriájához fog közelíteni, mivel mint helyesen írod semmi sem kötelezi hogy bármilyen szabályrendszert figyelembe volna köteles venni. Így az a gyakorlat alakult ki, hogy mivel mégis csak az MBSZ a "sportági szakszövetség" ezt a szabályzatot tartják leginkább közelítőnek a kötelezően elvárható szabályrendszerhez, azaz olyan oktatási rendszeri rendelkezést, ami ennél a szabályzatnál megengedőbb, nem fognak figyelembe venni, azért mert az MBSZ szabályzathoz mérik az "elvárhatóság szintjét" . Ez a jelenlegi jogalkalmazási álláspont, nem kötekedésből, vagy okoskodásból írtam, ezért célszerű erre készülni, az MBSZ szabályzatot ilyen szempontból figyelembe venni.

"Azt csak zárójelben jegyezném meg, hogy oktatói érintettségű búvárbalesetek büntetőeljárásában az aktuális iskola által előírt szabványokat kérik, és azok betartását viszgálják, szakértik a büntetőjogi felelősség megállapításánál, nem pedig az OKJ számot."

Ez sajnos kategorikusan nem így van. Országfüggő. Az oktatási rendszer "anyaországában" valószínűleg így lehet, de ott sem biztos. Magyarországon ilyen esetben a rendőrség/bíróság független szakértőt fog kirendelni az eset megvizsgálására aki legnagyobb valószínűség szerint az MBSZ merülési szabályzata szerint fogja elkészíteni a szakvéleményét ( de még erre sem kötelezett, hogy azt figyelembe  kell vennie)

A 7m-ről pánikszerűen menekülő mastervizsgázó biztosan vette korábbi minősítseit:)))

Van ennek a temetőnek előnye is, pl. a viráglopás és a szinesfém díszítőelemek eltulajdonítása biztos ritkább :)

Nem is beszélve a merülés után a horgászokkal folytatott verbálkommunikációs gyakorlatokról, ami a társalgási stílusunkat csiszolja:))

Az időponthoz nem kötött zöld búvárrá válás adriai receptje úgy kezdődik, hogy végy egy üveg lozát és egy üveg travaricát és öntsd össze...

Jó, ha véletlen lehetőséggel élve mennek el akkor megbocsátom:)))

Minket meg úgy, hogy megkérdezni kell időnként, nem visszakérdezni, de a lényeg végül is hasonló:) ( kivéve ha valakiben kialakul a rutin, hogy sosem kérdez előre, csak visszakérdez, ha megkérdezik:)) )

"Oktatói munkám csúcspontjai azok a pillanatok, amikor vizsgamerülésen részvevő kezdőket vezetve levegőidőt kérek tőlük, majd páran (egyre többen !!!) visszakérdezik az enyémet is."

Még nem vagyok oktató, hogy gyakorlati nézőpontból is megítéljem a kérdést, ezért véleményem elméleti:

Kiváló társára figyelő búvár lehet az, aki az oktatója levegőjét puszta tekintélytiszteletből nem kérdezi vissza, míg nagyon gázos lehet később, aki azért kérdezi vissza oktatója levegőjét mert már "verseng" vele... az oktatási szituáció azért kicsit más mint a későbbi társmerülések.

Ja, (ide a rácsodálokozás jele jönne de azt nem ismerem) tényleg nem jutott eszembe, a többes szám nem a Nő-re is vontakozott hanem a férfiakra mivel alap nélkül feltételeztem hogy többeket is érint a probléma:) ontop: Az életben is párok merülőpár viszonylata bonyolult kérdés, szerintem jobb ha külön merülőpárokkal merülnek,amennyiben erre van lehetőség, ha úgy ismerkedtek meg, hogy az egyikük (mindegy melyikük) már búvár volt és a másik később kezdte, akkor a dominancia (persze teljesítményfüggetlen későbbi férfikakaskodással tűzdelve:) ) adott, de ha úgy ismerkedtek meg, hogy már mindketten búvárok voltak kb. azonos színvonalon akkor jaj:)

A vízalatti eljegyzések kötelező tartozéka:)

Esetleg szóba jöhet még Tirana, oda az egész palackot el sem kell vinni, elég ha kivágod belőle azt a részt, amibe beütik majd a próbát:)

A legcikibb tényleg, ha a Nő mindent jobban csinál, mert megfordul a kockázati tényező, a hímsovin bizonyítási kényszer válik rizikófaktorrá, ami, ha ráadásul kiegészíti az amúgy is meglévő mélymerülési kiváncsiság, akkor a bizonyosan bekövetkező baleset elkerülése érdekében csak az marad, hogy a mindent jobban csináló Nő-vel rendelkező férfiak:

1. Abbahagyják a búvárkodást

2. Elválnak és keresnek egy ügyetlen Nő-t

3. Sosem merülnek együtt

4. Elmennek a kocsmába busongani minden merülési megaláztatás után (SÖR vagy durvább a megaláztatás mértékétől függően), vagy keresnek egy cihológust drágáér, hogy feldolgozzák a történteket :)

A baleseti kockázati tényezőkhöz visszakanyarodva a Nő akkor jelenthet veszélyt, ha nem is akar búvár lenni, csak feketepólóra kitett aranyláncos szuperbúvár apu rászól, hogy: BÚVÁRKODÁS! és innentől kell neki, szegénynek:) Másik változat, ha a Nő ugyancsak utál merülni, ám úgy csinál, mintha szeretne, hogy ne kelljen párját magára hagyni a búvártúrák alkalmával. (Ilyen eseteket még nem láttam, csak elképzeltem a lehetőséget:) )

Jut eszembe, mindenkinek szeretném felhívni a figyelmét, hogy a roncsokra telepített fix kikötőkötelek nem biztonságosak a vörösön nagy szélben és hullámzásban, ezt arra alapozom, hogy két hete erős szélben nagy hullámok közepette merültük a Hebat Allah roncsot, és éppen feljövetel közben szakadt le a roncsról a kötél, másnap a Rosalie Mollar bójáját már meg sem találtuk, rossz időben nem érdemes arra készülni, hogy az ember esetleg a kötélbe kapaszkodva dekózik.