Egy kívánságom van csak (nem három) 74 éves koromban ugyanígy kritizáljátok a merülési stílusomat, mint Imre Bácsit:)))

A fagymentes első lépcső előtti időkben még olyat is láttam, hogy a mladoszty 1 készülék első és második lépcsőjét összekötő átlátszó textilbetétes kertitömlőre erősen emlékeztető "nyomásálló" cső a hidegben a hajlítástól megrepedt, még merülés előtt. Mivel elérhető áron kaphatóak nagy választékban mainapság fagymentes első lépcsők, aki jég alá vágyik vegyen egyet, vagy kérjen kölcsön :) Korábban a téma menetében erőt kellett vennem magamon, hogy ne írjam le azokat a házilagos"fagymentesítési fogásokat" és amiket a kollégák itt részleteztek, mert az volt az első reakcióm, hogy "nehogymá" nem lehet jól jégalá merülni nem fagymentes cuccal:) csak aztán rájöttem hogy minek kockáztatni ezek a módszerek a "búvármúzeum" részét képezik már...podvodnyik hátreduktort is csak szándékos retró miatt használ az ember és a különbség nem túl nagy... (bár a legutóbbi északi szafarit főreduktorként egy 1965-ös, "fiókállapotú" scubapro modellel nyomtam és tökéletes volt :) )

Egon Erwin Kisch  emlékirataiból következtethető részletek:


"Életem legszebb tetoválását Horthy admirálison láttam: a zöldben-aranyban pompázó sárkány beborította mellkasa bal felét. Horthy naponta megjelent a polai tengerészfürdőben, és a trikója bal pántját leengedte, hadd lássa mindenki a csodás rajzolatot; körül is vették mindig, fiatal tengerésztiszteknek és fürdővendégeknek magyarázta - megannyiszor csaknem ugyanazokkal a szavakkal - a részleteket."

Kisch megkérte Horthyt 1918. június 10-én a Viribus Unitis fedélzetén, hogy mutassa meg neki a tetoválásait. Pár órával később kaptak értesítést a Szent Istvánt süllyedéséről. Kisch szerint amikor Horthy "a nagy rohangászás közben" összeakadt vele, dühödten azt mondta neki:

"Nem kellett volna megmutatnom a rajzot, főhadnagy úr, mert valahányszor megteszem, mindig nagy szerencsétlenség támad!"

Emellett van a környezetéből olyan visszaemlékezés is, hogy a tetoválás csak a bal felkarján volt. Azonban akár hol is volt, hálóingben történő önkéntes szorongva mutogatásról és előzetes tűnődésről szó sincs, mint a filmben:)

Minket talán jobban érintő téma, hogy egy ízben Horthy, mint képzett búvártiszt, merülést is végrehajtott hajócsavar kiszabadítására:)

Azért Horthy Miklós tetteit és személyiségét valóban több megvilágításban lehet vitatni, ám én mégsem hiszem, hogy éjszaka a hadműveleti terület felé tartva rokolyában aludt és feszült zavarában izzadt mellkasa sárkányos tetoválását mutogatta a szivarfüstben gépelő Egon Erwin Kisch-nek (elnézést ha emlékezetből elírtam nevét) Miközben a kazánt a tévedésből fedélzeti tiszti egyenruhába öltözött gépüzemvezető irányításával fűtötte a legénység. A virtuális felespartinak nem feltétele a műremek tényleges látása:))

Láttátok ezt az M1-en, ma főműsoridőben leadott Szt. István filmnek aposztrofált, történelmi csúsztatásos,  ballardepigonos műgiccset, nem erre számítottam, rögvest be is nyomtam két felest a megrázkódtatástól.

Szerintem is, itt a kérdés  hangsúlya nem a technikai búvárkodáson van, ott - már jelenleg - ennek elérhető jellege miatt arra alkalmas, alaposan kiképzett, megfelelő felszereléssel rendelkező emberek merülnek, gondolom felelősségteljesen. Az ilyen problémák elsősorban a "sűrített levegős partizánokról" szólnak, mivel ennek a rétegnek - többségnek - a képzése meglehetősen heterogén. Így az nem igaz, hogy sűrített levegővel megfelelő felkészüléssel, rutinnal, minden gond nélkül nem lehet lemenni rendszeresen mondjuk 60-66 méterre és ez torzult személyiségjegyeket okoz, (legalábbis a környezetem még nem szembesített ezzel, de majd körbekérdezem:) ) Ebből a szempontból gondnak tartom az általam napjainkban látott gyorstalpaló - szememben minden olyan alapfokú búvártanfolyam ilyen, ami gyakorlatilag nyaralás alkalmával bázisról, merülésvezetővel végrehajtott merülésre képez - búvártanfolyamok egy részének bebetonozó szemléletét, ugyanis sok embernek már az önmagában gondot és feszültséget okoz, ha valami praktikus ám még vállalható okkal a "fétis 40-nek" alá kellene csúszni. Ezt az általam ebből a szempontból karakánabbak tartott búvárok a parton közlik és ezzel nincs is gond, míg a megfelelési vágynak szentelő vagányok - akik magukat karakánnak gondolják ám közben sajnos belső feszültséggel küzdenek, bevállalnak esetenként ilyen merüléseket és magukat ezzel veszélynek teszik ki. Sajnos ma a "sűrített levegős" búvárok egy jelentős része az ilyen merülések végrehajtására sem agyban, sem képzettségben nincs felkészülve, de hadd szóljon. Ugyanakkor napjainkra az olyan lehetőségek is elenyésztek, ahol valaki - ha arra igénye van - ilyen merüléseket kontrollált körülmények között, általa ismert társaságban gyakorolhasson, no itt a gond, nem pedig az, hogy kényelemből az oktatási rendszerek fokozatosan visszavették a sűrített levegős merülés határait. Arra pedig a jelenlegi igényszinten sajnos esélyt nem látok, hogy olyan létszámú kezdő vállaljon be időtartamában hosszabb, ám sokkal alaposabb és jellege miatt drágább képzést, amivel egy ilyen képzési irány nem lenne ráfizetéses. Így jártunk a korstílussal.

A korszerű egyiptomi rendvédelmi gondolkodásban nincs okunk kételkedni, mindíg csodáltam a sinai ellenőrző-áteresztő pontokon nem tudom melyik szerv által viselt fekete egyenruhákat :)

Arany ászok, kőbányai világos, és kannás bor kivételével bármit, és ezeket is ha nincs más, így tulajdonképpen olcsón megúszható a társaságom, ha véletlenül otthon felejteném a pénztárcámat:)

..és ez még fokozottan igaz a hölgy régészekre :)))

Á, csak régészeti búvár, nem régész, de kedvelem a társaságukat:)

Szellemképet már én is láttam, meg valódi koponyát víz alatt, ebből össze lehet rakni egy tuti szellemet, aki aztán a megrendelő igénye szerint bárki szelleme lehet:)

Sajnálom, hogy nem lehettem ott, sok fórumozó társat szívesen azonosítanék:)

A leírtakkal egyetértve, hogy nézzünk szembe a létező rögvalósággal, a helyzet szerintem az, hogy a jégalatti és barlangi merülésekre általában az az embertípus jár, akiről te írsz, fizikailag és szellemileg felkészülve, mivel a barlangi vízig való  felszerelés eljuttatás önmagában lehet néha nagyobb "sport" mint maga a merülés, a jég alatti merülésekhez is kell felkészülés lélekben is, hideg van, stb. A roncsokkal az a gond ebből a szempontból, hogy simán megközelíthetőek általában kedvező búvárkörülmények között, és simán elúszik a roncsig az általad említett "elméleti manager" is. A behatolásos merülések között meg roncsonként elég nagy különbség lehet abból a szempontból, hogy valójában ténylegesen mennyire veszélyes a behatolás annak függvényében, hogy mennyi a tényleges zárt tér, mennyi kijárat keletkezett természetesen, mennyit vágtak rajta, stb, így roncs és roncs között hatalmas különbség lehet, amit nem biztos hogy mindenki felismer, aki végigmerült már néhány halszálkává avanzsált hajót ahol a fedélzet és felépítmény farészei már elbomlottak, és ez önbizalmat ad. A vörösön a tipikus északi szafaris roncsokat mindenki monopalackkal merüli, (tegye fel a kezét aki összerakja az előírás szerinti felszerelést magával vitt kiegészítőkből a hajón ilyenkor, egy ilyen embert láttam eddig) Így azt szögezhetjük le, hogy az idegenforgalmi búvárkodás számára elérhető roncsokba eddig is beúsztak az emberek és ezután is be fognak, tényleges képzettségüktől és képességüktől függetlenül, és csak az önismeretük az, ami a határt megszabhatja, nem mindenki "dm light" mint seshat, akinek becsületére legyen mondva, hogy vállalja nyíltan az önmagának  felállított korlátait, vélhetően ezek vállalása teszi képessé a "fontolva haladásra" hogy egyszer csak beússzon, ha majd kívánja:)

Ez az embertípus most is létezik, kiszorult Afrikából és itt fórumozik:)

Egyáltalán nem bántottál meg, nagyjából egy véleményen vagyunk, csak úgy tűnik, kicsit optimistább vagy a "búvárcsoport képző erőket" illetően. A becsordázós búvárcsoport a legkönnyebben úgy képződik, hogy egy hajón összeverődik egy rakás búvár, akik semmit sem tudnak egymás búvár előéletéről és papírjukhoz viszonyított tényleges képességeiről (beleértve a merülésvezetőt is, aki egy befizetett roncsmerülésen nem fogja azt mondani senkinek, hogy komám te nem jöhetsz be, mivel az ilyen merülések előfeltételeként ritkán hirdetik meg a wreckdiver minősítést, aki ezt követelné, mondjuk szvsz. két nap alatt le is húzhatná a rolót.) Ilyen becsordázós búvárcsapatot több alkalommal láttam már roncs belsejében - szerencsére csak szemből,mert saját környezetemben az a szokás, hogy megmondjuk egymásnak a "tutit" :) - vagy érzékeltem, ahogy hadonászás közben leverik a maszkomat, hatalmas kézmozdulatokkal és uszonycsapásokkal közlekedve egy szűk nulla látótávolságú folyosón. Ezért megoldást csak az önkontroll, meg az jelenthet amit hozzászólásod második részében írsz:)

Szerintem is így van, ugyanakkor sajnos épp a roncsbúvárkodás  a zárttéri merüléseknek az a  területe, ahol leginkább előfordul a kocabúvár beúszás, általában a "becsordázás" következtében.  A kisebb felékszültséggel rendelkező búvár sok esetben követi a merülőcsapatát a roncs belsejébe akkor is, ha nincs pszichésen felkészülve a felkavarodó üledékre, arra, hogy nem látja az előtte úszó uszonyát és már el is vesztette a tájékozódási képességét, ezzel veszélyt jelentve saját magára, és merülőtársaira is, ez elősorban egyéni probléma, másodsorban a merülőtársaké, de semmiképpen sem a roncs hibája.

Szerintem a búvárkodást szerető embernek  a merülés eszközeinek széles spektrumával való gyakorlati megismerkedés csak előnyére válhat, a háttámlától kezdve a a nyakbaakasztós "WC ülőkén" keresztül eddig a kütyüig, ha a hangsúlyt arra helyezi, hogy mindegyiket tudja használni.

A dunából eddig a legszebb - tárgyhoz illő - retró lelet egy madárkalitka volt, szerencsére ez madár nélkül került elő, viszont a "kalitkaszakértők" szerint a 30-as évek kalitkáinak stílusjegyeit viselte:) 1991-ben találtunk az ócsai tóban egy "állólámpás" Mercedest, nagy volt az öröm, beültünk, kormányoztuk, de aztán szóltunk a KMB -nek, a Tűzoltók kiemelték. Erről jut eszembe egy veszélyforrás : Elsüllyedt gépjármű csomagtartóját úgy nyissuk ki, hogy ne legyen fölötte lebegő búvár, mert ha a pótkerék nincs rögzítve akkor kiszabadul és altesten csaphatja:)))

Azért írígylem a norvég rendőröket, ha ez ott 35 év szolgálat után mint emlékezetes kaland rögzül:) Két hete a Dunában egy zsákba gyömöszölt döglött hattyút sikerült találni, ennek sajnos nem volt különös ismertetőjele, így a tetemrehívás abbamaradt...nem csak a norvégok rendelkeznek kreatív tulajdonságokkal:)

A hazánkban hol milyen engedélyekkel lehet merülni kérdéséhez: Általános búvármerülés végrehajtására vonatkozó engedélyezési eljárásra irányuló jogszabály nincs, de jogszabály által meghatározottan engedély szükséges:

- Hajózóútban, kikötőmedencében, a kikötő bejáratában végrehajtott merülésekhez.
- Törvény erejénél fogva védelem alatt álló: barlangban, láp, ill víznyelő területén, fokozottan védett természeti
  területen.
- Amennyiben a merülés tervezett célja régészeti lelet felkutatása, feltárása, kiemelése stb.

A részletezetteken túlmenően a merülés lebonyolításához nem kell engedély, a magántulajdonú tavak esetében viszont célszerű a tulajdonosi/birtokosi jogok gyakorlójával egyeztetni, nehogy birtokháborítás közeli viszonylatokba kerüljön az ember (tipikusan horgászkezelésű vizek esetében az egyeztetés szinte kötelező mert anélkül biztos balhé lesz:) )
Érdekes színfolt még az általában önkormányzati rendelettel kihelyezett "fürödni tilos" táblák kérdése. A helyi rendőr jogértelmezése itt sokat nyom a latban, hogy a búvárkodást mint olyat a "fürdéssel" egy tekintet alatt állónak veszi-e, vagy sem. Ha igen, akkor hosszabb írásbeli érvrendszerre készülhetünk fel annak logikai kifejtésére, hogy ugyan minden búvárkodás a vízbe való bemenetellel kezdődik ami a fürdésnek is sajátja, ám a két tevékenység mégsem szinoním fogalmakat takar:)

A hazai vizekben gyakorlás szerintem is jó lehet, mert aki hazai vizekben biztonsággal merül, az nyugodtabban mehet azért tengerre, viszont nem biztos, hogy kezdőként erre az október vége az optimális időpont, bár nekem sem lehetett annak idején megmagyarázni, hogy a március eleje is korai... A bázisról végrehajtás viszont igen melegen ajánlott (legalább az ajánlásban legyen melegség:) )  

Az, hogy kötélidegzetű férfiak szállítgatják, határokon át, még csak-csak, node mi történik, ha elkezdjük használni a tengerparton:)))

Ezért jobb a készpénz, mint a vadnyugaton, ha az ember gyorsabb, vissza is lehet szedni:)

Szerintem az általános tematikájú "búvárinformációs piac" már meglehetősen lefedett, ezért újabb kiadványt elhelyezni ezen felesleges, ami viszont még nyitott lehetőség, az az egyes specializált búvártevékenységeknek "fővonalú" szaklapként való felvállalása mint pl. barlangi búvárkodás, technikai búvárkodás, régészeti búvárkodás és hasonlók. Az biztos hogy az ilyen tematikájú kiadvány önmagában kevesebb érdeklődőt vonz mint az általános búvártémák, viszont őket biztosan.

Végül is...minden évben s***-be lövi egymást kb 20. vadász, az is sport, már fel sem kapja a fejét rajta senki, miért is akarjuk makacsul megelőzni pont a búvárbaleseteket ? :)

Szerintem is, az AOW-nak kellene tulajdonképpen az OW-nak lennie, és ha az a tudás megvan, csak akkor van papír. Különös tekintettel arra, hogy egyes rendszerekben két OW alkothat merülőpárt, így ha két OW elmegy mondjuk önálló társmerülésre összesen 8 merülés előzménnyel, akkor nem volna baj, ha nem kizárólag a a belátás és az önkorlátozás ami ezt nem szentesíti.

Szerintem is jól van ez így... a búvárfegyvernemi sovinizmus mindig fel tudott idegesíteni a tábortűz mellett és emiatt néha fél üveg rummal több fogyott, ez volt az egyetlen előnye:) bár általában korábban is a négy merüléses OW-knál, illetve a beöltözés közben nagyhangú majd később...hm típusú búvároknál figyeltem meg:)

Jól érted. (Egyébként Magyarországon is hasonló a jogi helyzet )A folyamat úgy alakult náluk - beszélgettem a szabályozásukról egy horvát régész ismerősömmel a drávatamási feltáráson - hogy a 60-as években még semmiféle engedély nem kellett semmihez, ezután a 70-es 80-as években rengeteg - főleg római kori ie. I. sz. körüli roncsot, mert abból volt sok - kirámoltak a "tőkeerős" főként olasz kincsvadászok, mert jó pénzt fizettek az amfórákért és más leletekért a gyűjtők. Így egyre inkább durvult az adminisztratív szabályozás, erre a szintre, a szabályozás szerintem tulajdonképpen érthető, csak az engedélyek kiadása feltételrendszere körül lehetne még bőven kategorikusabb jogszabályokat alkotni, egyértelmű kötelező határidőkkel, beosztáshoz kötött felelősséggel, stb. már ez is visszaszorítaná valamelyest az esetleges korupciós lehetőségeket.

Így, van a horvát jogszabályban kimondottan sűrített levegőre vonatkozó 40-m-es limit van, semmi más, ezért ez bírói benézés volt. Az első megtalálás módjánál lehet az eb elhatnolva,valószínűleg szonaraztak, de a kimondottan roncskutatási célú szonarazáshoz történelmi korú roncsok tervezett felkutatása esetében, már önmagában engedély kell a Horvát Kulturális Minisztériumtól néhány éve, lehet hogy ezt rontották el...így a "szopóálarcot" már korábban felcsatolták.

Valóban, de lehet már múlt időben is írni, mert most érkeztünk vissza onnan:)

Előfordul még: MS= (motor ship) kereskedelmi hajó motorral SS= (steam ship) kereskedelmi gőzhajó az MY= a motor yacht rövidítése, ami kisebb mint az MS, míg az SMS németül ugyanaz mint a HMS és az Osztrák-Magyar Monarchia Hadiflottája valamint a Német Hadiflotta használta az I. Vh végéig.

Magam is ugyanezt tapasztaltam :)

Az ötvenes, hatvanas sűrített levegős merülés önmagában nem isten ellen való vétek, ha az ember tényleg oda készül, mert értelme van és megfelelően tervezett, kontrollált körülmények között hajtja végre. A kérdés számomra az, hogy itt a szóban forgó (16 éves) nem tudom milyen előképzettséggel rendelkező búvár tényleg oda akart e menni, rábeszélték, vagy a merülés kezdetekor ez még nem is volt nyilvánvaló, hogy mi a végcél. Ha eldöntötte hogy részt vesz egy ilyen merülésben, akkor viszont furcsa, hogy másnap a mamája le****a divemastert, mert ha annyira önállótlan, hogy a mama közbeiktatott igénybevétele is szükséges a kommunikációhoz, akkor itt előzetes merüléstervezési és rátermettségi gondok is lehetnek még az ilyen mélyebb merülések végrehajtásával kapcsolatosan (ezt viszont lehet a divemaster a merülés előtt felismerhette volna). Ahhoz hogy az oxigén kérdésben véleményt lehessen nyilvánítani szerintem pontosan kéne ismerni a merülés körülményeit a dekó módját,időtartamát, szintek közötti emelkedések időtartamát stb. (enyhe fejfájást, szédülést okozhat az is, ha valaki csak gyorsan emelkedik a dekószintre de egyébként rendesen kidekózik) mindenesetre minden ilyen esetben inkább kell oxigén mint nem, ha van:)

Az öntött betűk rajta voltak, de nem a magyar szervezésű expedíció szerelte le azokat. A leszerelésükre állítólag az adott alapot, hogy a legenda szerint aranyból készültek (ami nem volt igaz) és a horvátok attól tartottak, hogy nincsenek biztonságban. Ezt a jelenlegi merülés sorozatot azonban véleményem szerint nemzetközi expedíció helyett illene kegyeleti merülésnek nevezni, ez lefedné az ismertetett tevékenység lényegét.

A biztosítások rendszerint az extrémnek mondott (én a búvárkodást nem számítanám ide, nem így a biztosítók:) )tevékenységekre vonatkozó szerződési feltételek között azokat a körülményeket zárják ki a felelősségvállalásuk köréből, ahol általában ténylegesen bekövetkezhet a baj. A búvárbiztosításokra is igaz ez, ha alaposan elolvassuk az általam ismert néhány biztosítás szerződési feltételeit, akkor három lehetőség van: Az ember a szerződési feltételek szerint merül, és nem éri baj (egészségére váljon az ilyen búvárturné:)) . Az ember nem a szerződési feltételek szerint merül, baj éri, ám a körülmények úgy alakultak, hogy ezt le tudja tagadni (bukott a biztosító a szerződött biztosítási összegen) Az ember nem a szerződési feltételek szerint merült, nem tudja letagadni. (elbukta a biztosítását.)

A repülőről alátekintve, hatalmas szemétdepókat lehet látni a sivatagban. Búvárszívnek kedves, ha a vízalatti szemétkupacokat áthelyezik a sivatagi szemétkupacokba, de több egyiptomi város szemétszállításának szervezettségét az abban résztvevő járművek megtekintéséből megítélve, esélyes lehet a part mentén szétterítés is:)

Most vettem csak észre, hogy az átvétel kritizálását többféleképpen lehetett érteni:) A kritika nem rátok, hanem a 70-es évek, forrásmegjelölés nélküli, idegen tollakon alapuló ismeretterjesztésére vonatkozott. Ami viszont rátok nem jellemző, mert korrekt forrásmegjelölést alkalmaztok.

Az üzenetváltásról Szittya Attila Bendegúz örökbecsű költeménye jutott eszembe: Én mint nemesi sarj Én mint nemesi sarj Szeretem a lovat a kutyát s a nőt, Mivel életvilágom Már ehhez nőtt. Én mint nemesi sarj Szeretem a jót, nemeset s szépet, Mibõl verseimhez Ihletet meritek. Bp., 1934. I. 1. És a búvárkodást.(ez már az én hitvány kiegészítésem volt a mester remekművéhez:) )

A közelről jött is :)

Azért az nem biztos hogy baj, ha az idegenforgalmi kérdésekben nem halbiológus dönt:) A lepusztulás azonban sajnos esélyes, mert a fenntartás költségei kis hazánkban valahogy nem kalkulálódnak, vagy másra fordítódnak.

Érdekes, hogy ez a "mangánérc" legenda még mindig életben van tartva. A Glomar Explorer nevű hajó, tele CIA ügynökökkel azért indult el, hogy a felszínre hozzanak egy elsüllyedt szovjet tengeralattjárót nagy mélységből.Ennek az akciónak volt elterelő művelete a mangánérc bányászat, mivel speciális felszereltségű és kinézetű hajó kellett hozzá, így elhíresztelték, hogy ők mangánérc bányászok. Az elterelés egyébiránt olyan jól sikerült hogy még több hazai, meg NDK-beli szakíró is átvette a saját cikkeibe a mangánérc bányászatot nagy tudálékos magyarázatokkal, mivel a TIT vezérelt ismeretterjesztés több esetben úgy nézett ki, hogy forrásmegjelölés nélkül lefordítottak egy Nat.Geo cikket és jónapot. A félreinformálásban pedig éppen ez a lap járt az élen a mangánércbányászat gazdaságossága terén,bár lehet őket is átverték:) A tengeralattjárót ki is emelték, ám közben kettétörött és az egyik fele visszasüllyedt. A személyzet benne talált tagjait visszatemették a tengerbe a szovjet flotta lobogójával letakarva, a szovjet tengerészeti induló hangjai mellett, ezen látszott hogy volt azért stílusuk. A titkosítás alól feloldott felvételeket vetítették a Nat.Geo. hidegháborúról szóló sorozatában. Most megint mangánérccel jönnek, mi lesz ebből ?:)

Ennél már csak az nagyobb probléma, ha hajótévesztés után nem te iszod ki más hajó hűtőjéből a sört tévedésből, hanem fordítva történik :)

Ebben a témában az a szép, hogy tulajdonképpen mindenki - észérvek mentén kifejtett - álláspontja méltányolható és elfogadható, a tisztelettel bemenős vélemények egyfajta megnyugvást is adnak a saját etikai konfliktusomban :)(azért tudtam aludni)

Unicum nem jó, de szto gramm tiszta szesz sem kell:) A gyakorlatban leginkább az 51-52 fokos szabolcsi szilvapálinkák váltak be, étkezés előtt, ill. étkezés után. Ezt persze össze kell egyeztetni a korszerű oktatási rendszerekkel, így az ember vagy nem eszik, vagy eszik és iszik és nem merül:) a nem hivatalos verziót itt nem merem leírni:)

Ha a régész 1711 utáni lelőhelyen merül, ami a hazai jogszabály szerint nem kutatása tárgya, akkor: katasztrófatúrista:))))

Mel Fishert úttörő klasszikus jellegére való tekintettel talán nem illene kritizálni - mint például Cousteaut sem - de hogy amit tett az már abban a korszakban sem számított tudományos régészetnek, az biztos. A múzeuma így lett lelőhelyösszefüggések tisztázása nélküli tárgyak kiállítása. A vízalatti kulturális örökség védelméről szóló viták generálásában azonban kétségtelen szerepe volt, és tán ez legnagyobb érdeme:) A témakörben a legújabb hír, hogy a Dél-Afrikai Köztársaság is készül aláírni a 2001-es UNESCO egyezményt, ugyanis a kiadott kutatási koncessziók számához képest meglehetősen kevés értékelhető dokumentáció készült, így besokalltak.

A "yachtkikötő" (előző hsz-ban említett úszóegység szokásos horgonyzóhelye) bejáratától jobbra, ha a tenger felé nézünk:) Sört már adnak útlevél nélkül is, annál bonyolultabb alkoholokhoz útlevél kell.

Akár még igazuk is lehet, nem esnek fenékre a dekken uszony-felszerencsétlenkedés közben, hiába, ők a jövő :) Ideje lesz megbarátkozni a kínai oktatási rendszerek követelményeivel.

Szó nincs róla, hogy "hülye" lennél, más elvárás más igényeket támaszt, ennyi az egész:) Ilyen gumihajóm nekem is van, még ugyanabból a korszakból, ha az ember szeles-hullámos időben megy merülni, akkor azért a gumihajón beköszön a tenger, a vízmerés az adott bázison is csak ekkor volt jellemző, a másik bázison viszont nem voltam még, így véleményt sem alkotok róla. A beszélgetésnek annál a részénél kapcsolódtam be, amikor erre a bázisra terelődött a szó.

A Norma II tökéletesen árasztotta a Rejtő Jenő regények hangulatát, nosztalgiával gondolok arra, amikor a szekrényben, illetve az asztal alatt laktam, nekem inkább fáj, hogy az ilyen kiváló vízijárművek lassan kikopnak, és az útközbeni vízmerés is retrótevékenységgé válik, odalesz a vadregény és marad a sima turizmus, amit csak annyi különböztet meg az idegenvezető után sétálástól, hogy itt úsznak:)

Véleményem szerint, ha a marketinget nem nézzük, az OWD szint felesleges, búvár alapképzettségnek - amit bármilyen kártya már igazol - azokat az ismereteket kellene tekinteni, amelyeket felsorolsz (AOWD+Nitrox elmélet) a tanfolyamoknak pedig addig kellene tartani, amíg megtanulja valaki az elvárt követelményszintet. A gyorstalpaló tanfolyamok lehetősége egyrészt leértékeli a búvárkodást, másrészt arra hajlamos személyiségeknek hamis biztonságérzetet adhat. Aki búvároktatásra adja a fejét, szerintem célszerű úgy gondolkodnia, ahogy írtad.