Dolgozol már a versenyfilmeden?:)
Apropó, film. Ha valakit érdekel a BBC-s Kék mélység DVD-n, a Tescóban 799-ért botlottam bele. Gazdaságos.:)

Kérjél inkább kölcsön. Akinek futja a saját útjára, meg még a feleségéére is, annak egy harmadik ember útját sem okoz gondot kifizetni, és majd részletekben törleszted. Egyszer. Valamikor...

Van pár "klasszikus" a Hálózaton. A legjobbakra magam is felfigyeltem már.:)

Hát nem tudom, más hogy van a Karácsonnyal, de nekem azért mostanában némi gondot okoz az, hogy gyakorlatilag mindenki megvesz magának mindent, szóval nehéz meglepetést okozni.
Na mindegy, én éppen a Travel Channelt nézem. Meglepő, hogy mennyire hétköznapi eleme lett az utazásokról szóló filmecskéknek egy pár perces búvárjelenet, ebben a filmben is van. Sokan vagyunk akiket érdekel a merülés, na. Viszont ezekben a filmekben a víz alatti részletek minőségileg, hát, nem igazán magas színvonalúak. Amikor ilyeneket látok, mindig arra gondolok, ezt így akár én is meg tudnám csinálni- sőt. (Hasonló volt a Dobó Katás búvártanfolyamnál is, egy példát említve.) Eltöprengtem rajta: ennyire alacsony lenne a mérce? Mi meg itt filmelemzünk, amikor milliók által nézett csatornák programjába beengednek ilyen felvételeket?

Egyszer olvasgattam külföldi filmes kurzusokról szóló leírást. Az iskola leírta, hogy az intenzív 4, 6, 8 hetes tanfolyamok totálisan gyakorlatorientáltak, ha a filmelmélet érdekel, nézd meg ezeket a filmeket (lista) és olvass ilyen könyveket. A tanfolyam viszont nem arra való, hogy ott egy hónapon át egy Jancsó-filmet elemezzenek. (Bár kétségkívül olcsóbban kijön a szervező és többet tud kaszálni, mint amikor kamerát, celluloidot, vágási lehetőséget kell biztosítania.)
Nálunk ez a nagyon intenzív, nagyon gyakorlatias képzés nem létezik. Eleve a filmezés szakmajellege szorul háttérbe, pedig itt is vannak olyan alapok, mint a kőműveseknél vagy az esztergályosoknál.

Chihiro, Agyament Harry, Tűzvirágok...

A magyar filmes oktatás és kulturális élet tényleg sok szempontból bűnös, mert azt a szemléletet akarta sulykolni, hogy a Jancsót KÖTELEZő szeretni és tisztelni, mert akkora művészet hogy csak na, egy jó krimi viszont nulla, szóra sem érdemes. Hát, ez maximum csak arra volt jó, hogy egy sehol máshol nem létező határt húzott "művészfilm" (azaz nézhetetlen) és kommersz film közé. És persze azt is elérték, hogy az emberek többsége ezt a határt sose akarja átlépni. Vicces, hogy ha valaki Magyarországon az elit filmkészítők köreibe kerül, kevés kivételtől eltekintve Tarkovszkijra fog hivatkozni. Aki érdekes alkotó, de a filmjeit még én sem bírom megnézni. Külföldön meg ez úgy néz ki, hogy a legnagyobbak polcán Tarkovszkij vagy Kuroszava mellett ott van Chaplin, Hitchcock, Billy Wilder is.
No, mindegy, ez a háttér a mi adottságunk, de azért mert valaki más hülye volt, a fejlődés útja mindenki előtt nyitva áll.:) Nézzetek Fellini-filmeket.:)

Egy kedves sztori Felliniről: a La Dolce Vita címet sokan ismerik. Amikor Fellini felkérte az Édes élet főszerepére Mastroiannit, a derék Marcello akkoriban úgy gondolta, roppant komoly színész és csak roppant komoly szerepeket vállal el, ezért az első megbeszélésen megkérte Fellinit, mutassa meg neki a forgatókönyvet, mert ő, csak úgy, akármit nem vállal. A Mester felnevetett, és az asszisztensével behozatta a "szkriptet". Ez egyetlen A4-es lapra rajzol Fellini-karikatúra volt, egy tengerben úszó fickót ábrázolt, akinek a hímtagja leért a fenékig, és ezt körbeúszkálta pár sellő. No hát erre mondta azt utólag Mastroianni, hogy rájött milyen ostoba, majd a rendező megmondja, hova álljon, mit csináljon, mit törődjön ő azzal, mi a koncepció meg a mondanivaló?

Egy Fellini nyilván képes volt olyan dolgokat elképzelni részletekbe menő forgatókönyv nélkül, amiből nagy filmet lehetett készíteni, ez az emberek töredékének jön össze. Fellini munkamódszerére egyszer még Francois Truffaut is utal az Amerikai éjszakában, amikor a rendezőnek azt mondja a középkorú, kissé alkoholista olasz színésznő, aki képtelen megtanulni a szöveget: "Nem lehetne, hogy csak számokat mondjak, aztán majd utószinkronban felmondom? Federicóval is mindig így csináljuk." Ezt egyébként könnyű tetten érni, mert Fellini nem igazán erőlködött azon, hogy az utószinkronban a szájmozgás teljesen harmóniában legyen a hanggal. Mindenesetre volt egy roppant erős víziója, amit aztán forgatáson és a vágószobában ki tudott dolgozni. (Persze az A/4-es karikatúránál több előzetes anyaga volt, de nem Hitchcock-módra dolgozott.)

Megjegyzem, az Amerikai éjszaka érdekes bemutatása egy film forgatásának, Fellini 8 és félje pedig arról a vacakolásról szól, amit az alkotó átél, ahogy kételyek közt vergődik a filmre készülve.

A Scarface az egyik "fantom-Scorsese", a másik pedig a Szarvasvadász Ciminótól.:)
Nekem egyébként Aliens az erősebb, bár az újdonság ereje nyilván az Alien oldalán volt.

Hitchcock is egy érdekes figura, és jó példa az átfedésekre. A francia újhullámhoz kötődő szellemi irányzat odáig-volt érte meg vissza, és gyakorlatilag nekik köszönhetjük, hogy manapság Hitchcock a keményvonalas filmesztéták számára sem megkerülhető rendező. ő volt a klasszikus "stopperórás" direktor, ahol mindig minden előre ki volt számítva, ez például nagyon hasonlít Eisenstein, Buster Keaton vagy Welles módszeréhez. (Bizony, simán lehet egy kalap alá hozni rendezőket kortól, stílustól függetlenül.)
Mindenesetre az újhullámosok azért nem féltek elrugaszkodni a mestereiktől. Sokat elemeztek (előfutáruk, Bazin kitűnő esszékötete érdekes olvasmány, a kedvencem a Sztálin vagy Tarzan fejtegetés), de máshogy dolgoztak. Én azt hiszem, túlnyomórészt nekik köszönhetjük, hogy a mai filmezésben elfogadott a kézikamerázás, improvizálás stb.

A Scarface jó, csak nem Scorsese rendezte, hanem Brian De Palma.:)

Hát éppenséggel ez nyilván azért baklövés, mert egyikünk sem kardigános filmesztéta. Én nagyon szeretem a Csupasz pisztolyt, a James Bond-filmeket, az Ének az esőbent. A legjobb ún. kommersz filmek pontosan olyan jók, mint a "magasabb kategóriába" soroltak, normális helyen ez az éles határ nem is létezik. Persze hozzátartozik, hogy én a kommersz kategóriába nem csak a vígjátékokat sorolom, lehetnek ott drámák is, amiket a világon sok-sok millióan néznek meg. Az én kedvenc rendezőim filmjei sem pakolhatók be egyszerűen egy kategóriába. Fellinit már emlegettem sokat- meg lehet kérdezni a művészfilmek iránt nem rajongó rokonokat, "mama, emlékszik még arra, hogy itt van, megjött Zampano?" Tutira veszem, hogy sokuknak kellemes emléke van az Országútonról.
De mondhatnám a Hrabal-Menzel együttműködésben készült Szigorúan ellenőrzött vonatokat vagy a betiltott Pacsirták cérnaszálont, netán az utóbbihoz hasonló Tanút, amiket sokan szeretnek, és túlzás lenne azt mondani, nem szólnak semmiről, csak szórakoztatnak.
Mellesleg utóbbit is csak a legjobbak tudják igazán jól csinálni, pl. Hitchcock.

Okoskodni akartam egy sort Felliniről, de nem teszem, mert nekem a Mester mindentől függetlenül a legnagyobb.:)

Most lesz bajban, mert neki a Mózes is tetszett.:) Eh, hogy ezek az emberek nem képesek egységes szempontok alapján ítélkezni, mindig csak a "tetszik" meg a "nem tetszik".:)))))

Értelek én, biztos sok dologban igazad is van, de akkor én megint kiesek az összesítésből, mert én a Mózesért nem lelkesedem, de dührohamot sem kaptam, nem is értem, miért kapnék. Ötlet, ami nálam igazán nem ült... És ennyi. Ilyen szempontból lényegesen nagyobb hatással volt rám a négy eilati film közül az, ami alatt a nőnek meg a férfinak a kicsit gagyi kommentárja volt, na az kiverte a biztosítékot. Akkor nyilván az a leghatásosabb, tehát a legjobb is.:)
A dc videósversenyében egyetértünk, ezért is nem természetfilmes jellegű, hanem szabad asszociációra is teret adnak a címek.
A YouTube-on mellesleg nagyon könnyű leellenőrizni a népszerűséget. Keress rá az underwater vagy a scuba szavakra, előkelő helyen fogod találni a cápatámadásokat, az egyéb harcias filmrészleteket, a Navy SEALs kiképzéseket, jobb reklámokat, barrakudákat és rájákat, meg persze a búvárkodó cicát és más búvárkodó cicababákat, mint például Jessica Alba.:) Elég népszerűek a valós balesetekről készült filmek is, több tucatnyi hamis Steve Irwin videó van fenn, stb. Hogy ezek miért maradhatnak ott, nem értem, nálam ez lenne a limit, aminél durvábbat nem hagynék fenn.

Akár.:) Okoskodok odaát alkotásról meg mindenről, ehhez képest a délután jelentős részében irodaszékeket szereltem össze. Mondtam én, hogy az élet igazságos...:)

Forgassátok csak a tőrt a szívünkben! Ki tudja mi vár még ránk az újraindulás után? Káosz? Zűrzavar? Vagy törlődik pár tag regisztrációja?:)))

Játékfilmnél vétek előzetes tervek nélkül dolgozni, főleg, ha nem videóra dolgozik az ember. Még a Super8 is túl drága a kísérletezéshez, tehát még öt perces rövidfilmhez is szkript kell, milyen beállítást akar az ember, ki szükséges hozzá, milyen szöveghez kell illeszkednie. Ha van terv, a víz alatti filmezés is egészen más módon működik. Ha valaki gondolatban "celluloidra filmez" és az egész túrán összesen 30 percnyi felvételt engedélyez magának, rájön, ha nem talál ki jóelőre szinte mindent és nem ragaszkodik a tervhez (tehát ha bohóchalat filmez, nem lő el pár percet egy-két sziklahalra) akkor menthetetlenül kudarc lesz a vége. "Túl olcsó a nyersanyag."

Én magam kevésbé szeretek azon gondolkodni, mi lesz majd a hatása a filmnek a nézőre miután megnézi. Azt sejtem, mit vehet észre és mit nem, ez leegyszerűsíti a helyzetet, és persze az a jó, ha nagyjából megérzi az ember, mi lesz jópofa, mi lesz sokkoló, stb. De ez addig tartó állapot, amíg csinálod a filmet, amikor elkészült, már 99%-ban a közönség reakciója alapján vontam mérleget. Álltam a moziterem bejáratánál, és hallgattam, mi történik. Nevetnek? Fújolnak? A végén megtapsolják? A szakértők földbe döngölik? Ugyanaz dettó, ha az ember pályázatra küld be írást, stb, stb. Néha jó a vége, néha nem. Meglehet, hogy itt víz alatti filmesként minimális a hátterem, de voltak kalandjaim az amatőr irodalom és játékfilmezés területén, tudom, hogy az alkotás alapvetően hasonló itt is, ott is. Azt is tudom, hogy egészen más kiindulópontból vág neki mindenki, hozzám közelebb áll a minimalizmus, a gyors, lendületből "elkövetett" munka, ami például víz alatti filmezésnél sokminden, csak nem előny. (Talán csak Eilatban lett volna az.:)) Mindenesetre a celluloid megkövetelte azt, hogy előre próbáljon kiszámítani az ember a lehető legtöbb dolgot. De a kiindulópont nálam nem a végső mondanivaló, hanem egy ötlet, egy érdekes téma, aminek a kidolgozása során derül(het) ki, hogy mit mond(hat) másnak vagy nekem.

Elmondok egy tervet, amit én nagyon szeretnék egyszer majd egy boldogabb időben, komolyabb szakmai tudással és háttérrel megvalósítani. Afféle "Szovjetunió a víz alatt", a volt tagköztársaságokban utazni, filmezni, merülni, jég alatt a tengerben, a Bajkál-tóban, Kamcsatkán, a Fekete-tengerben, az Isszik-kulban, stb. Persze normálisan, felszíni kalandokkal, a sorozat arcaként ifjú hölggyel. De most még csak tippelni sem merném, kinek mi csapódna le:
-De szuper izgalmas helyek, itt én is merülni akarok!
-Utálom az oroszokat, meg is érdemlik, hogy csak ilyen vacak hideg vizekben merülhetnek...
-Vajon Che össze tudni hozni ezzel a csinos csajjal a filmjéből?

Én filmesként maximum csak "terelhetem" egy kicsit az embereket, hogy legyen mire rácsodálkozniuk. Tehát azt igenis ki lehet találni előre, hogy ha meg akarom lepni az embereket milyen jellegű képekkel tehetem. Mondva egy példát (nem kamcsatkait, mert az inkább csak tippelgetés lenne), láttunk már pár olyan fotót, ahol az oceanic whitetip kis halak felhőjében úszik. Ha ezt simán mozgóképre veszed, érdekes, de nem poén. Vizuális poén akkor lesz belőle, ha először mutatsz egy-két snittet a kishalról, aztán egy snitt jön, ahol a kis halat követed, majd a kép nyit, és látod, hogy a kis hal meg egy nagy cápára "tapad". Ez a belső vágás szülheti meg a "hoppá!" hatást a nézőben. Vagy időnként a "rossz" kép a jó, például ha angyalcápát látsz, azt kezded el filmezni, amiből a legkevesebb látszik (a jó az, ha a képen csak sima homoknak tűnik az egész), aztán egyszer csak a homok életre kel, és elindul a kamera felé a cápa. Ezek persze tipikusan olyan dolgok, amikről sokkal könnyebb beszélni, mint megcsinálni őket, én sem vagyok ennyire tudatos filmes (de szeretnék az lenni), de például a versenyfilmemben azt a képet, ahol a halak falat alkotva úsznak előttem, és ahogy szétnyílnak, feltűnik mögöttük a búvár, tudatosan is csináltam, tudatosan is tettem a filmbe. Szóval a film nem hibátlan, de az ilyen képi kísérletezések terepének szántam, mint ahogy a következő fordulóra szánt filmet is annak szánom.

Így aztán szerintem recept nincs. Respektálom Jules elképzeléseit és hozzáállását, de soha nem tudnék és nem akarnék úgy gondolkodni mint ő, és fordítva is nyilván így van. Garfnak is annyit tudok mondani, hogy tanulságos lehet más szkriptlistája, de az a más gondolkodását tükrözi. (Olyan szkriptlista meg nem is létezhet, amiben szerepel, melyik kép mit fejez ki. Pl. egy cápa: valaki retteg a gondolattól is, más arra vágyik hogy lássa, a harmadik unja őket, a negyedik meg arra gondol, milyen jó leves lenne az uszonyából.) Ha te eldöntöd, mit akarsz kamerával a kézben elérni, akkor gondolkozhatsz azon, hogyan tedd.:)

Jó ízlés, ügyes kéz- az elsőről az jut eszembe, hogy azért, mert jó filmeket szeretek nézni, még nem biztos, hogy jó filmeket is tudok csinálni. Az ügyes kéz lehet valamelyest veleszületett adottság. Nekem ez így túl általános megfogalmazás volt. Ha úgy értelmezem, ahogy meglátásom szerint te tetted, akkor igen, úgy igaz, de akkor szerintem is nagyon-nagyon kis rétegről beszélünk.

Nem vitatom azt, hogy a NatGeo filmekbe is bele lehet unni, sőt. De az erős asszociációkra épülő filmek többsége szerintem olyan alapokra építkezik, amelyek igencsak gyengék. Lehet, miért ne lehetne jól megcsinálni azt is, de azt kell mondjam, erőltetettnek érzem az olyan filozófiai kérdéseket boncolgató filmeket összehozni a természetfilmezéssel, amiket egy hagyományos játékfilmben már ezerszer megcsináltak. Jobban, ráadásul. Különösebb elvonatkoztatások meg hókuszpókuszok nélkül. Tehát én azt gondolom, hogy az alkotói géniusznak nagyjából mindegy, ki a közönség, nem rétegekben gondolkodik. Az Országútont vagy az Amarcordot anyukám is meg tudja nézni, meg én is, maximum mást gondolunk róluk. Menzel írja egy könyvében az Amarcordról, hogy Fellini zsenialitása az volt, hogy csak úgy mellékesen az arcunkba dob fontos dolgokat: amikor a bolond nagybácsi felmászik a fára, és üvöltözni kezd, hogy "Nőt akarok!!!", az orvos megjegyzése csak annyi, "néha bolond, néha nem- olyan mint mindannyiunk".

Egyébként amikor a videós versenyünk volt, nekem is Dupla filmje volt a kedvencem azért, mert az egymás után pakolt snittek mellé volt egy üzenet (legalábbis én ezt olvastam ki belőle kb., hogy szerencsések vagyunk ment búvárkodhatunk), egyszerűen és világosan. Ez a fajta többletüzenet tényleg adott egy pluszt a filmnek, amit a szavazók is értékeltek, hátterüktől teljesen függetlenül. Jó középútnak gondolom ebben a kategóriában. Ha sokkal nagyobbat akart volna markolni, valószínűleg nem is feltétlenül jött volna össze. Tehát félreértés ne essék, nem vagyok totálisan ellenzője a valamiféle üzenetnek, de vallom és hiszem, hogy a többség a beleerőszakolt "üzenetekkel" azt a munkát spórolja meg, amit a sok merülés során a homokban hasalás jelentene. Amatőrfilmes versenyeken is eleget láttam, amikor valaki azzal magyarázta a hozzá nem értését, hogy ő "így fejezte ki magát".

Lefordítva a fotóinkra: amikor elemzed a képeket, akkor sose jut eszedbe, hogy én esetleg azért választottam a kicsit életlen, rosszul exponált fotómat, mert ha jól megvizsgálod akkor pár halacska egy nehezen kivehető keresztet formál, ami szimbolizálhatja hogy egymást milyen módon egészíti ki bennem a mély vallásosság és a búvárkodás, bla-bla-bla. Pedig gyakran pont ilyen, a képhez igazán nem kapcsolódó háttérinfó tenné teljessé a dolgot, pl. szeretem azt a merülőhelyet, vagy az óvodában sziklahal volt a jelem, stb. Ettől függetlenül te, aki rááldozol egy merülést arra, hogy homokban hasalj végig egy jó fotó kedvéért, joggal mondod azt: szép, szép a körítés, de a képnek önmagában, mindenféle duma nélkül kell megállnia a helyét, mindenféle közönség előtt. A jó fotós számomra az, akinek a képe esetleg sugall valamit, de anyukámnak is meg tudom mutatni, akit mondjuk a többletjelentés nem izgat. És ez a filmekre is igaz- szerintem.

De nem akarom senkire ráerőltetni a véleményem, egyszerűen csak így látom. És még csak az sem biztos, hogy korábban pont ugyanígy láttam. Most ezt gondolom a víz alatti filmezésről, lehet egy év múlva mást fogok.

A pénz csak egy része: mit várhatsz el egy ausztrál szinten alulfizetett alkalmazottól, aki pihenőnap nélkül gályázik (igen, tenger mellett van: palackok tucatjait cipeli és tölti, no meg mossa a "beavatott" búvárruhákat), akár az éjszakába nyúlóan, és közben attól stresszel, hogy más búvárok életéért felel, mert vezeti őket, pedig még formális képesítése sincs rá, csak egy AOW-ja mondjuk?...

Ha jól értem, szerinted a Mózes jobb film, mint egy BBC-s víz alatti természetfilmsorozat, ami "csak" sose látott dolgokat mutat be? Én ezzel nem értek egyet. Felvázoltad az Eisenstein szerinti 1+1 az 3 képletet, de ez továbbra is azt jelenti az én számomra, hogy szerinted mondjuk ha valaki fél éven át hasal a csukák mellett, és egy nagyon alapos, nagyon részletes filmet készít az életükről, az kevesebb, mint ha valaki akármilyen képekkel illusztrálva csinál egy három perces anyagot, amibe intellektuális vonulatként belekeveri mondjuk a darfúri népirtást (hogy valami elrugaszkodott dolgot mondjak).
Azért sem igazán értek veled egyet, mert én egyetlen példát sem tudnék (vízalatti filmekről beszélünk) olyan intellektuálisabb, és a "pusztán" természetfilmeknél sokkal nagyobbat durranó filmekre mondani. Ez lehet az én hibám is. (Azaz talán mégis, a Nagy kékség lehetne valami ilyesmi, de alapvetően annyira messze áll attól, amiből kiindult ez a beszélgetés, amennyire csak lehet.)
A néző pedig olyan, hogy beül a vetítőterembe, és várja a jelentős részben víz alatt készült filmet. Azért nem vádolhatod a Bunnyt, mert azt mondja, szeretek merülni, szeretnék egy búvárfilmtől olyan élményt kapni, ami kicsit a merülést idézi, de ehelyett bibliai vonalat kap, ami nem érdekes a számára. Szívesebben nézne inkább pár snittet egy békahalról. Többrétegű, érdekes, elgondolkodtató, igazán jó filmet még az öt éves filmművészeti egyetemet elvégzett, 100 milliókból, profi színészekkel és stábbal dolgozó magyar rendezők többségének sem sikerül soha az életében összehozni, szóval ezt a szintet a "magányos farkasként" dolgozgató víz alatti filmesektől elvárni nem lehet.
Amivel pedig abszolút nem értek egyet, az az, hogy "Vizuális élményt nyújtó produkciót szerintem minden jó ízlésű, ügyeskezű, szerencsés, továbbá technikalig jól felszerelt, és jól képzett búvár képes csinálni", ez szerintem egyszerűen fényévekre van a valóságtól.

Ausztrál dollár szerintem, mert az alapvető forrás ausztrál újság.

No akkor az én tanulságaim. Hosszú leszek, előre szólok.

1. Roppantul igazságos az élet. Ha 25 évvel ezelőtt a mostani technikai színvonalú felszerelésemmel, a mostanában megmerült helyekről hoztam volna filmet, nagy király lennék. De hát manapság mindenkinek futja kamerára, utazásra, szóval hiába lett hozzáférhetőbb bárki számára a filmezés, mégis ugyanolyan nehéz (csak más tényezők miatt) érdekes filmet csinálni. Ez a fotózásra is igaz, amatőr galériákban látni képeket, amik 25 éve komoly versenyen jónak számítottak volna.

2. Aki kiugrani akar, gyakran egyre szélsőségesebb koncepciókban gondolkodni. Számomra leegyszerűsítve úgy fest, hogy azért van mindenhol valami "sztori", mert a víz alatti világ bemutatása "csak úgy" unalmas. De a történet, a nagyívű elképzelés sem tud igazán elkenni semmit, azt hiszem. Jules filmjei közül a Sötétség hajói azért sokkal izgalmasabb, mint a Closed spaces vagy a Moses, mert hang, cím, feliratok, sallangok nélkül is izgalmas nézni. Amúgy sem hiszek a történetben, bár Garf nyilván prüszköl a Varga Csabára hivatkozás miatt, a filmidőt tartom a kulcsnak. Ja, hogy én sem vagyok a mestere? Sokan vagyunk így ezzel...

3. De hát akkor az a szerencsétlen, aki nem akar sztorizni, meg nem akarja mindenféle párhuzamba állítani a víz alatt felvett képeket valami társadalmi-filozófiai kérdéssel, mit csináljon? Fel kell idézzem kiküldött tudósítónk lelkendezését egy angol amatőrfilmes munkája iránt, aki "csak" annyit csinált, hogy merült vagy százat egy angol bányatóban, és csukákat filmezett. Be kell látni, jelen utazási, merülési, forgatási stílusunkkal (tisztelet a kivételnek) alapos munkát nem nagyon lehet csinálni, így aztán jöhet a sztori, ami az esetek többségében erőltetett. Én most erősen gondolkodom azon, hogy a számomra érdekes témákat mutató helyre visszamenni, és egészen más stílusban dolgozni. Van az a jó kis házizátony Lanzarotén, ahol engednek mindenféle csapat nélkül merülni, és ha ott nyom az ember tízszer egy órát, gyanítom, értékesebb (vagy legalábbis alaposabb film készítésére lehetőséget adó) anyagot vehet fel, mint tíz különböző helyen. Lássuk be, a beállítások jelentős részét adott helyen, adott pillanatban kell kitalálni. De le a kalappal azelőtt, aki egy csapatot követve, 1-2 perces forgatásokra megállva képes megkomponálni egy belső vágást. Mellesleg a belső vágások hiánya az egyik legnagyobb hiányossága víz alatti munkáinknak érzésem szerint. Lemondunk egy nagyon fontos, nagyon jó filmnyelvi eszközről. Egyébként ez az alaposság köszön vissza a Sötétség hajóiban, és nincs, nem lehet benne a Mózesben. (Már elnézést Jules, hogy mindig rád hivatkozok, nekem nincsen messze ilyen archívumom, előéletem.)

4. Az én konklúzióm nem az, hogy el kell menni Eilatba:), hanem vagy áldozatokat hozva (oda a változatos a túra) komoly erőfeszítések árán próbál az ember filmezni, vagy pedig fogadja el, hogy a kompromisszum ára a végeredményként kapott film milyensége. Nyilván ügyes ember fel tudja oldani az ellentmondást, ha sikerül olyan koncepciót kitalálni és megvalósítani, amihez illik a szokványos túrajellegű búvárkodás, de általában inkább csak egy csomó jobb-rosszabb kép sorozata lesz a végeredmény valami zenei aláfestéssel. Az is lehet érdekes a maga módján, de ha már időt szánunk a filmek elemzésére...

Persze ez csak az én gondolatmenetemet tükrözi. Másnak más is lejöhet.

Kemény, de igazságos, mondom ezt ledorongoltként. Amikor átnéztem a teljes mezőnyt, arra kellett jussak, hogy ez a kézenfekvőnek tűnő téma a legtöbbünknek megoldhatatlan problémát okozott.
Van ez így.

...és most elmorzsoltál egy könnycseppet a szemed sarkában. Íme a férfi, kinek szíve akkora, mint egy malomkő.:)

Pl. ő adja a napi forgatás előtt a kazettát, és amint kijössz a vízből, egyből csinál róla egy másolatot. Nem megoldhatatlan. De az tény, óriási helyzeti előnyben van a helyi búvár, akinek előre köszönnek a halak. Szerintem a többség úgy utazott, hogy a téma és a szkript nagyjából előre megvolt fejben, és ehhez igazítva próbált forgatni. Jules is nyilván jóval korábban kitalálta a Moses Rockot. Ettől még szocialista rohammunkában kell vágni, ami embertpróbáló feladat.

A régi Oly gépem nagy volt és csúnya, de soha semmi bajom nem volt vele, úgy adtam tovább, hogy szivárgás egyszer sem fordult elő vele. A mostanában használt HP kicsi és jópofa, és úgy adtam tovább, hogy sose volt bajom beázással. A videokamerámnál viszont egyszer a lencsénél brutál párásodást láttam, de ott se szivárgásról volt szó. Eddig még megúsztam, remélem ez is kihúzza addig, amíg továbbadom.:)

Ezzel vitatkoznék annyiban, hogy én például igazán egyik filmet sem szerettem meg, és amikor levett hanggal végignéztem őket (azért persze egy kis Judas Priest szólt alatta:), hol látom a legtöbb érdekességet, Bruno filmjében voltak a legkülönlegesebb élőlények- búvárok vagyunk, vagy mi, szóval ez azért nem elhanyagolható érdem. Itt az én megítélésem szerint nem kiforrott, igazán gondosan összerakott filmek versenyek vetélkedtek, mert a rövid miatt ez nem is jöhetett össze, pláne nem a nagyobb ívű koncepciók esetén. Ettől függetlenül a négyből Edward filmje szerintem elhibázott, Rudy filmje pedig aránylag erőtlen, de igazán akkor lehetne roppant okosat mondani, ha a verseny összes filmjét láttuk volna. Köztük azt az "átlagos" győztest.:)

Hm. Más jellegű expedícióról is hírt kaptam. Kihasználva a november 19-ig (máig) élő Wizzair repjegyakciót, néhány galád január végén (25-i indulással, de 27. vagy 29-es visszaérkezéssel) Brüsszelbe megy, hogy többek között a Nemo33-at is megmerülje.
Képesek ennyit utazni egy nyamvadt édesvizes medencéért! Azért ne szidjátok őket nagyon, én is köztük leszek.

Szóval vegyes volt a mezőny. Kösz az infót.

Ewa Marine??? Király a csávó.:)

Ja igen, arról mesélj már, ki milyen technikával dolgozott. Kíváncsi vagyok, hol tart ma a még nem profi, de nem is kezdő videós mezőny.:)

Az első, a képaláírásos nálam már az aláírások miatt bukta, de a képek között van pár érdekes, az ötlet sem lett volna rossz, de nem végülis nálam nem ütött nagyot. A második nekem kissé elcsépelt, a szöveg olyan, hm... Szóval nem tetszett. A harmadikról már értekeztem.:) A negyedik végre könnyedebb volt, csak ehhez a zenéhez, pörgős témához szerintem pörgősebb vágás is kellett volna.

A neveket nézve három holland v. flamand volt ott és te, az összes többi résztvevő helyi?

No, Eilatban szerintem azért ennél a 10 százaléknál lényegesen jobbak voltak az arányok.:)
Mellesleg nem kötelező mindenkinek minden filmet megérteni, ilyen nem is nagyon létezik. Bergman attól még jó rendező volt, hogy az emberiség kisebb része töpreng az Isten csendjén. De az is igaz, hogy a film valamelyest eltér a "szép színes halacskák vannak a Vörös-tengerben, juhé!" vonaltól, amit mindennel együtt én respektálok.

Nekem is a vizetfakasztás ugrott be belőle, bár igazán nem állt össze egységes egésszé. Jules, te kedveled a nagyívű zenéket és a nagyívű koncepciókat, itt és most én ebből inkább egy nagyívű akarást éreztem ki, hogy a szerintem elég súlyos korlátot jelentő keretek (időtartam, forgatási helyszín, utómunka rövidsége) ellenére bele tudj zsúfolni mindent, amit szándékozol.
Gyanítom, annak fényében amit a téma továbbgondolásáról, újravágásáról mondtál, hogy ezt utólag béta-verziónak tekinthetjük majd. Így aztán többet azért nem is mondok, mert ha te magad is úgy érzed, lehet egy letisztultabb, jobb megfogalmazása a dolognak, akkor nyilván azt is megmutatod majd nekünk, ha elkészül.
Közben a koncepcióval is barátkozom, én ilyenbe szerintem sose vágnék bele, mert abszolút nem így jár az agyam. Sejtem, hogy a többi versenyfilm megmaradt a hagyományosabb megközelítésnél, és valószínűleg Duplának van igaza, ez a film afféle dupla:) vagy semmi játék volt, akár be is jöhetett volna. Ettől függetlenül a próbálkozás érdekes és számomra tanulságos is.
A képek között pedig van minden kétséget kizáróan több olyan, amit nagyon szerettem.

1,2 Mhz AMD Duron, 256 Mb RAM

Ez a laptop túl gyenge ahhoz, hogy képes legyen lejátszani a filmet. A zene megy, és kb. 20 mpként állóképszerűem kimerevedik a film, szóval nálam élvezhetetlen, és így aztán most még nem is tudok mit mondani. Türelem jobb gépet terem...:)

Szerintem a verseny e havi fordulóját a te géped emlékének dedikáljuk.:)

Igazad van. De te már 85 óta merülsz, és vannak azok, akik még csak ezután vágnak bele. ők ezeket a varázscuccokat esetleg a többi között látják a polcon, és meg sem fordul a fejükben, hogy ez a hosszú távon még nem kipróbált felszerelés messze nem éri meg az árát. Szóval nem árt írni pár szót, és felhívni a figyelmet pár dologra. Szerencsés esetben persze az oktató segít minden kérdés esetén.

Emlékszel gondolom a kedvenc képem versenyre? Az volt afféle mindent bele-menet, ami végülis jól sült el. Én alapvetően nyugodt vagyok a színvonalat illetően, mert egyelőre nagyon jól működik a résztvevők önkontrollja, gyakorlatilag mindenki igyekszik szem előtt tartani a mércét. Én igazság szerint most azt sem bánnám, ha nem annyira mesterfotók, de jópofa, humoros képek is kerülnének elő (gumikacsás búvár, például:)), vagy furcsa helyzetben. Szóval voltunk most pár fordulón át komolyak, lehetünk egy alkalommal játékosak.
Hirtelen ez a kép került a kezeim közé, mint extrém búvárkaland:


De ha meg lényeg, hogy tartsuk a szintet, legyen DD az előzsűri.:)

Nem fontos rímekbe szedni, de azért én kíváncsi vagyok, emberi vagy technikai hiba miatt? Használtan gépet nem tudsz szerezni a helyébe, ha a tokkal nincs gond?

Ha már fotós témát hiányolsz: valószínűleg decemberre valami szélsőséges témát keresünk. Bunny szerint senki nem küld képet, mert mindenki éjjel-nappal fenyőfát ácsol, szerintem nem, de kompromisszumként azt mondanám, a téma legyen búvár, ezúttal akár víz alatt, akár víz felett.

Most utánanézve pár helyen, sok fórumban panaszáradat van. Valakinek, valahol fel kellett volna erre figyelnie, már úgy értem hivatalos helyen.

Eddig még azt hittem, csak "egyszerű" kellemetlenség, de ez így már sok a jóból:
Több százezer forintot követel a szálloda a Malda Tours utasaitól

Mondjuk meglepne, ha bármit be tudnának vasalni rajtuk. Főleg nem ennyi pénzt.

Én azt nem tudtam teljesen kivenni, hogy hol is van a sebváltó. Mintha a talp felőli oldalon lenne, és szerintük simán váltható akár kesztyűben is. Ha a talp oldalán van, mi van, ha a fedélzeten állva valamibe beakad? Törik vagy elesik miatta a búvár? A víz alatt magzati pózba húzom magam össze és elkezdek váltani, lehetőleg mind a kettőt abba az irányba, amibe én akarom (szóval egyezőbe)? Vagy pedig valóban mutogatni kezdek a lábam felé, sebváltót imitálva, csak azt hogyan mutatom, hogy fel meg le?

Az aloe vera egyébként tényleg jó. Lanzarotén és Fuerteventurán láttunk minden boltban feldolgozva, az út szélén meg csak úgy, mint a szamárkórót.
A cipzáras dolgot meggondoltad egyébként? Szerintem azért a ruha kevésbé fogja tartani a meleget, de ha mégis belevágnál és más lehetőség nincs, akkor Czakó Laciékhoz elviszem szívesen akár én Debrecenbe. Van fórumtárs több is, aki referenciával tud szolgálni a búvárruha-futárszolgálatomról.:)))

A pletykák miatt kérdezni akartam tőlük valamit. Már értem, miért nem volt reakció:
az egyiptomi utakra szakosodott Malda Tours, az iroda azonban bajban van: száz utasát nem tudja már kivinni, 170 külföldön levő ügyfelét pedig már biztosítója hozza haza

Grat. a tízezredik hozzászóláshoz a fórumon...:)
A sziget dolgait pedig meglátjuk. Nagyon bízom benne, hogy tényleg csak lézengenek rajta, és az a német búvárbázis-tulaj, aki videózással, fotózással foglalkozik, jó tippeket tud adni arról, merre és mit érdemes forgatni. Most elképzeltem pár dolgot, amit a Földzsint témába bele tudnék tolni, a kérdés csak az, hogy az elképzelt képeket hogyan tudnám egy dramaturgiailag felépített filmbe illeszteni.

Szerintem valamilyen rugó feszesebbre állításával. A honlapon ennyi van:
Gear Shift
-3-speed Gear Shift customizes your speed to effort ratio to fit the specific conditions of your dive
-Three different settings are available
-Easy to shift during the dive, even with gloves