Biztosan nem a Firefox a hunyó, én is mindig azzal böngészek... És még sokan mások.:)

Spec. karakter a névben?...

Szerintem is, szólok a programozónak, hogy írja át az egészet.:P
Mellesleg ez a kép nekem nagyon bejön... Kár lett volna, ha nem sikerül feltenni.:)

Suttyomban piálás??? Drákói szigorról szóltak a hírek...:))) Vagy már a kóla is komoly tudatmódosító volt a hőségben?:)

Mondjuk a szudáni elnöknél lehetnek népszerűbb emberek a nemzetközi politikai színtéren.:)

Ez igaz. Ám aki fűt-fát ígér, magának okozza a bajt.:)

Mellesleg, akit érint, videós versenyt emlegettünk kb. június elsejei határidővel.:)

Ennyi képnél, ilyen jellegű szavazással a közönségszavazás nem igazán működhet. De alapvetően azért a közönség ítélete sem szokott ökörség lenni, főleg ha elegendő szavazat, mert az messze kompenzál 1-2 kilengést. Végülis az a jó, ha egy képet sokan látnak és néznek, ennyiben hasznos a közönségszavazás még az Unterwasseren is, csak ott már túl sok a fotó a böngészéshez.

Még a versenyre is felhívtuk a figyelmet, több, mint egy éve, szerintem picit nekünk is van részünk abban, hogy sok magyar küld oda képet.:) Csak szerintem az Unterwasser versenyén bosszantó, hogy a közönségszavazás megoldása kissé kétséges. Ebben a formában nem is nagyon látom értelmét.

Narancssárga szűrő, indoor white balance nekem 4-10 méter között azt eredményezte, hogy a korallos "tájképek", amit bevilágítani úgysem lehetne, egész jól néznek ki. Csak éppen az indoor kékje miatt lámpázni is szűrőben kellett volna. Kell majd egy kamera, ahol tudok white balance-ot állítani merülés közben is.:(

"Bírja ez még, elbírja...":)

Nálam ez úgy működik, ha előre tudom, mire számítsak, és az elejétől fogva nagyjából hasonló a víz hőfoka, akkor 6-7 sem olyan vészes. Ami viszont megviselt (és azért a víz alatti reakcióimat is meglehetősen rossz irányba befolyásolta) az volt, amikor a felszíni 20 fokból kicsit mélyebben lett mondjuk 13. De viszonylagosan (szerintem ez azért fontos), lehet 19 fok is hideg. A Vörösön 20 fok körül néha azt éreztem, végem. Gran Canarián még lubickolási hőfok.

Épp a videóimat digizgetem. Hát jól elszórakoztam kinn a beállításokkal, most ennek hála elég eltérő színhőmérsékletű végeredményeket kéne összehangolni. Ennek is megvan a maga tanulsága...

Taba ideális volt a nitroxozásra. Az aljzat "bebetonozva" 18-20 méteren, szóval távol voltunk az 1,4 PPO-tól is. Így aztán nem tudok arról nyilatkozni, milyen a limitek közelében, én amúgy is mindig 1,4-re állítom a komputert. Megjegyzem, az igazi furcsaság az volt, hogy a Nitrox for Free búvárbázison szinte kizárólag mi ketten merültünk nitroxot használva. Nem volt nehéz megállapítani, mert volt egy lista, ahova minden nitroxos palackot használó búvár beírta a palack számát és a mért értéket, és előttünk egy héttel korábban volt csak bejegyzés, egyébként is csak ritkán. Engem ez meglepett, szerintem ilyen helyen abszolút kézenfekvő választás a nitrox. Nem bonyolultabb, mint a levegős merülés, viszont biztonságosabb. De úgy látszik, ezt csak mi ketten gondoltuk így.

Úgy látszik, mindenki titeket akart vidítani a seychelles-i szenvedések közepette.:)

Okosabbak és óvatosabbak.:)

Ezt a mondatot direkt azért fordítottam le, mert szerintem is szélsőséges egy ici-picit. Aztán persze lehet, hogy csak első felindulás.:)

Szépen lassan gyűlnek a képek ismét.:)

Szerintem ha összeadnánk az összes magyarországi Course Director vagy hasonlóan magas minősítésű búvár számát, minden rendszerben, szép nagy számot kapnánk. Gondolom az emberek azért akarnak Course Director szintre kerülni, hogy oktatót képezhessenek. Innentől már csak simán fel kell szorozni, egy CD évente képez átlag öt oktatót, és ez csak Magyarország.:)) Azt hiszem, magunknak merülünk, magunknak kell tudni, mit akarunk elérni a búvárkodásban, és mi a számunkra megfelelő szint, való-e nekünk a hivatásos búvárkodás vagy sem.

Egyszer már meséltem, épp uszodában voltam, amikor ketten gyakoroltak a víz alatt, én meg csak maszkkal, sznorival bohóckodtam. Lebuktam az egyik elé, oktopuszt kértem. No, olyan gondosan be volt szorítva valahová, hogy ketten fél perc alatt sem tudtuk kirángatni. Mondtam is neki a felszínen, ha húsz méteren vagyunk élesben, meglehet, már nem élek, amennyiben ő a saját reduktorát nem osztja meg.
Szóval minden elmélet csak addig jó, amíg a gyakorlatban nem próbálod. Elvileg tök jó helyen volt az oktopusza. Gyakorlatilag használhatatlan. Jó ötlet, hogy a check dive-on van egy kicsit realisztikusabb szitu, bár sose legyen ilyen tudásra szüksége senkinek.

Hm. Hát tudod, ha egy ideges OW letépi a maszkot, és arra az a válasz reakció, hogy felúszik a DM, akkor az baj, nagyon nagy baj. Ha az OW ideges, bajban van. Ha a DM felúszott, akkor nincs a pánikoló búvár mellett, aki csak még jobban kétségbeesik.
Hát én úgy vagyok ezzel, hogy a DM-kedést csinálja az, aki egy ilyen helyzetet mindig biztonsággal kezel. A többiek meg merülgessenek csak úgy szépen békésen.:) Nekem egy checkdive után mesélte a helyi oktató, hogy ők mindenkitől megkövetelnek egy maszkürítést, nem érdekli őket se merülésszám, se végzettség. Mindenki meg is szokta csinálni, de volt kivétel: egy oktató végzettségű fickó nemes egyszerűséggel fellőtte magát, képtelen volt ezt az ellenőrzött gyakorlatot végrehajtani. És elvileg jogosítványa lenne neki búvárokat oktatni. No mindegy, a kártya senki nem teszi senkit hibátlanná, akadnak olyan AOW végzettségű kisfickók mindenféle egzotikus helyeken, akik mindent ismernek a környék érdekességeiről a víz alatt, és bármilyen szitut kezelni képesek, míg akadnak olyan hobbioktatók errefelé, akiknek talán nem kell erőltetni ezt a búvárvezetéses dolgot.:))))

Pár napja még a Sinai észak részén voltam, és azt mondanám: overáll. A rövidruha amúgy sem igazán előnyös, hiszen több testfelület szabad, hozzádérhet bármi, tehát én mindenképpen hosszú ruhát választanék. Az 5 mm-es előnye, hogy télen-nyáron használható (na jó, utóbbi időszakban kicsit melegebb), de az Adrián vagy hazai tavakban is elfogadható, míg a 3 mm-es nem. Neked kell tudni, hogy milyeneket szeretnél merülni. Ha a Vörös-tengernél hidegebb sose jöhet szóba, nem kell a vastaggal foglalkozni, de ha igen... Természetesen súly kellene hozzá, de szabadtüdőzéshez nem biztos, hogy kedved lesz mindig magadra rángatni egy búvárruhát.:) (Meg persze neked kell tudni, mennyire vagy fázós.)
Bázis: a Lighthouse-t is kérdezted már?

Ne nekem mondd, nem én találom ki ezeket a szabályokat.:) Azt is kevesen emlegetik, hogy a két OW búvár önálló merülése csak akkor igaz, ha legalább olyan jó körülmények között történik, mint ahol a tanultak. Tehát ha valaki a Vörös-tenger meleg és tiszta vizében tanult, egy mély, hideg és esetleg zavaros édesvízi merülőhelyen nem kellene hasonló képesítésű társsal önállóan merülnie.
Egyébként meg gondoljunk bele. OW tanfolyam, négy merülés, nulla tudás- nem pont elég az a 8-10 méter?:) Nem kell őket pórázra kötni, de nyilván egy gondos búvárbázis pontosan tudja, ki a tapasztalatlan, és nekik biztosít odafigyelő és hozzáértő vezetőt, aki bármilyen helyzetet kezelni tud. Még az AOW is csekélyke tudás, hiszen van rendszer, ahol kilenc merüléssel "haladó búvár" lesz az ember. Még tíz merülése sincs! Egy hetes szafarin többet merül a búvár, mint ami egy ilyen haladónak az összes tapasztalata... És ilyenkor aztán néha jönnek a meglepetések. Szerencsére kevés az igen súlyos baleset, de nagyon sok olyan helyzet van, amibe azért sodródik valaki, mert nem elég tapasztalt és felkészült. Aztán lehet szerencséje, segíthet a társa és az oktatója, és este már csak egy jelentéktelen sztori lesz a sörözés mellett, de azért néha érdemes átgondolni, mi lett volna, ha?... Tíz méterről fel lehet lőni magát az embernek, harmincról már azért jóval rizikósabb. A keményen perelő amerikai utazókkal szembesülő bázisok (pl. Karib-térségben) ezért inkább azt mondják, legyen csak betartva az a 18 méter, addig jó mindenkinek. Főleg, ha tud is érdekes sekély merülőhelyet mutatni.

Igen, szegény OW csak olyan helyre mehet, ahol 18 méter a max. mélység. Vagy külön vezetőt kap, aki e mélységet betartatja vele (ilyet láttam Krétán). De Bunny tudna arról mesélni, amikor AOW kártya nélkül egyszerűen nem engedték jelentkezni merülésre Ausztráliában. Maradjunk annyiban, Egyiptom semmilyen szempontból etalonja a szabályok szigorú betartásának.:)

A vírus is lehet baleset okozója, de ez a téma azért maradhatna a szudáni fórum keretein belül.:)

Hát érdekes bogozgatást jelentene jogi szempontból, amikor mondjuk egy fülöp-szigeteki túra, egy Németországban bejegyzett cég által szervezve, magyar búvárokkal, és egy amerikai központú szervezet által minősített búvárvezetővel valamilyen szempontból problémás.:) Mindenütt más a hozzáállás. Van, ahol nyilatkozatokat írattatnak alá, van, ahol potenciálisan 18 méter alatti merülések esetén fel sem engednek OW kártyával a hajóra. A magyar bírók pedig bármikor bármit a saját szájuk íze szerint tudnak értelmezni és kommentálni, mint az időnként a híradásokból kiderül.:)))

Hogy azért visszatereljem a szót a témához:), a levegős mélymerülések kérdése nem ma vetődött fel. Már a hetvenes években is nyilván szóba került. De azért néhány dolgot látni kell. Akkor se komputer, se ilyen szintű orvosi háttértudás nem állt rendelkezésre, merültek egészen mélyeket is, mégsem kerültek naponta dekókamrába a búvárok. A mélység kihívása sokak számára érdekes volt, de egyszerűen nem volt más technika hozzá, mint a sűrített levegő. Mégis voltak roncsok, amiket meg kellett nézni. Voltak olyan helyek, amiket fel kellett deríteni, például Hévíz. Hogy mégis miért tudták ezt biztonságasabban megtenni? Hát mert egy kicsit más hátterük volt hozzá. Érdemes utánanézni, milyen volt egy búvártanfolyam a hetvenes években: hónapokon át jártak a búvárklubba, edzettek, készültek, és mellény nélkül is tudtak jobban merülni, mint sok mai búvár mellénnyel. Aki nem tudta vagy akarta vállalni ezt a hosszú felkészítést, simán kikopott, aki maradt, az részt vett a klubéletben, munkavégzésben, meg persze mélymerülésben, a rutinos társak felügyelete alatt, lépésről lépésre.

Aztán változott a világ, nagyon rövid, nagyon egyszerű lett a tanfolyam, de pár régi búvár még mindig rossz példát mutatott a most már korántsem olyan jól képzett búvároknak a mélymerülésekkel. Na, ez az, ami nem jó irányba vitt. A régiek közül elég sokakkal beszélhetsz, azt fogják mondani, hogy hát azért mai ésszel és tudással már nem igazán vállalnák be ezeket a mélyre "lecsúszásokat". De természetesen ma is akadnak búvárok, akik képesek viszonylagos biztonsággal ötvenre lemenni. A kulcs az, hogy a gyorstalpalót végzett búvárok megértsék, ha van is ilyen, sokkal jobban járnak a számukra meghúzott határok betartásával, és a mélymerülést azokkal a ma már tényleg elérhető technikákkal hajtják végre, amivel biztonságos. (Persze én azt szoktam magamnak mondani, amíg létezik olyan része a világnak, ahol 0-20 méter között szuper búvárkodás vár rám, és én nem ismerem, nem törekszek mélyre.) Pár éve a Búvárinfóban volt egy nagyon tanulságos cikkváltás egy magyar búvár tragikus halála kapcsán, aki éppen ilyen mélymerülés során vesztette életét.

A búvárok által aláírt nyilatkozat mitől védi a búvárközpontot? Arab országok jogrendszerét nem ismerem, az USA-ban jól megfogalmazott nyilatkozat mindentől védhet, de például kis hazánkban az ilyen felelősséglemondó nyilatkozatok által nyújtott védelem semmiképpen sem betonbiztos, mert itt a bíró mindent felülbírálhat. (Szakvélemény by Vasmacska.:)))

Pár részlet:
http://news.bbc.co.uk/1/hi/sci/tech/7342041.stm

Több altémánk van ugyan, de azért ez mégiscsak egy fórum, elég lett volna egy helyre feldobni a dolgot... Persze azért mielőbb jobbulást.:)

Van egy ismerősöm, aki állítólag a halacskákat szerette kergetni, de nem meglepő módon soha nem fogott meg egyet sem.:) Egyébként az nagy élmény, amikor jön valami a víz alatt, ami jól belenéz a szemembe vagy a kamerába. (A bohóchal kivétel, az meg is támad.:)) Az meg végképp "élmény", amikor egy titán íjhal kezd el feléd pislogni, ilyen élményem volt is Tabában. A delfinezés kissé relaxálóbb, pedig azért ezek is tudnának ártani, ha akarnának. Nem akarnak, sőt, érdeklődnek, ettől igazán nagy élmény.

Hát ez bizony így van. Amikor olyanja volt valamelyiknek, két uszonycsapással már szinte látótávolságon kívülre került. Akarhattam volna én szorongatni az uszonyát... Így viszont a delfinek nem riadtak el, hanem tényleg hosszú időn át a közelünkben voltak.

VasMacska itt ül mögöttem, és azt üzeni neked, hogy piszok dög.:)

Félreértések lesznek, erre gondoltam, tehát ez a simizős a vezető, aki sok éve merül velük és ismeri őket, meg a reakcióikat, és nyilván a delfinek is ismerik őt. Mi, vendég búvárok (ezért írtam így) tényleg nem értünk hozzájuk, fogalmam sincs, milyen a bőrük, stb. Ott úsztak el mellettem centikre, és soha nem értek hozzám, egyetlen kivétel a kamera érintése volt. Az volt a magyarázat erre, hogy nem idomított delfinek, minket nem ismernek, tehát ne riasszuk el őket tapizással, fogdosással, de ha nekik kedvük van, akkor jöjjenek csak.

Apropó, bezárás. 1996-2002 között a lezárt öbölben volt egy éjjel-nappal nyitva hagyott átjáró, a delfinek kedvükre jöhettek-mehettek. A környezetvédelmi hatóság záratta le, mert nem látta biztosítottnak, hogy az emberhez szokott delfineket nem fogják etetni, netán bántani a Dolphin Reefen kívül, mert arra egyszerűen nem volt erőforrás, hogy a parkon kívül is folyamatosan ellenőrizni tudják, mi történik velük. Most ez az átjáró le van zárva- talán egyszer újra nyitva lesz.

Kicsit update-eltem az írást, egy nyúlfarknyi videóval...

A kamera volt a "trükk". Megmondta a főnök, delfint érinteni nem szabad, de ha ők  hozzánk érnek, hát az az ő dolgök. Jött a delfin, centikre úszik el, na gondoltam fejbecsap az uszonyával, de nem, soha. Kivéve egy alkalmat: egy kis kék lemezkét szereltem fel afféle szárnyként a kamerára, na ez tetszett az egyiknek, megállt felette két centire fügőlegesen, aztán finoman megbökte az orrával, mi is ez. No, erről nincs felvételem, mert annyira a kék lemez érdekelte, hogy nem fordítottam felé a lencsét, csak az látszik, hogy megmozdul a kamera. Így aztán függőlegesen lebegett előttem, én meg csak lestem.

No igen, Eilat nem nyűgözött le, és majd részletesebben is megjelenik a napokban, milyen vicces kalandjaink voltak, de ez akkor is jó poén, búvárélmény a javából. És az még szebb, hogy a kamerásokat sokkal jobban szeretik a többi búvárnál. Viszont nincs idomár, így a merülésnek csak 10-15 százalékában jönnek a delfinek, és akkor is csak olyan közelségbe, amilyen nekik tetszik. Most ennyire...

Nem is tudom, kinek a falán lehet valami mentőmellényes arcról kép, aki egy delfines medencében ölelkezik a jószágokkal.:)))))

Az egyik ember mesél mindenféle delfines sztorikat. A másiknak videofelvétele van arról, ahogy a delfin kocogtatja a kamerája lencséjét. Mindenki eldöntheti, kinek hisz.:)

Terveim szerint igen...:) De először digiznem kell az anyagaimat (bár olyan sok azért nincs, delfines max. 4-5 perc hasznos lehet, korallos Tabáról meg vagy fél óra), aztán jön a munka veleje.:))))

Nos, majd ha a videót megnézed... Vannak érdekes pillanatai.:)

Olyan szakembert (optikust) keresek, aki segíteni tudna egy előtétlencse szétszedésében és összerakásában. Van az új lencsémnek egy apróságnak tűnő hibája, ami pár felvételemet kissé elrontotta. Javítani egyszerű volna, ha sikerülne két percre szétkapni...

Nem, az én vagyok szakáll nélkül, csak Amerikában is ilyen menő vagyok.:D

Aladár, azarabdémon: csak itt, csak nektek.:)

De azért nem akarom én Eilatot szidni...:)

Sajnos Eilatban nem sokat időztünk. Bebizonyosodott, hogy egy határvonal nem sokat változtat a mentalitáson, rendesen lehúztak éppúgy Izraelben mint Egyiptomban szokás a turistát...:)

Ertekeles nem nagyon van, szavazatok viszont jottek ahogy latom. Azert meg biztos akad, aki nem voksolt.:)

A keresed szamunkra parancs... Csak valogatni kell a jobbnal jobb felvetelek kozt.:)
Ami a sort illeti: alkoholos. (Light...) De itt minden mas alkoholos italnak keletje van (itt vannak a keletiek...), mert barmilyen borzalmas is a helyi gyartasu vodka, rum, whiskey, az oroszok nem nagyon adjak alabb fejenkent 2-3 poharnal egy forduloban. Mi is raszoktunk, parosaval kerjuk az ingyen sort, ami nem kell, otthagyjuk... (Meg nem volt ilyen, csak bosszantaskent.:)))
Holnap meg Eilat. Az idozonak valtasa eddig meglehetosen zavarba hozott mindenkit, mert amikor ideertunk, itt meg nem allitottak orat, tehat Kairo es Pest egy idozonaban volt, de Eilat nem. Tegnap ejjel allitolag allitottak, most tehat Eilat es Taba elvileg(?) ugyanaz. Egy oraval korabban megyunk, hogy biztosak lehessunk...

Hm, mi is pont most szamolgattunk. Eddig het merulesunk volt a harom nap alatt, holnap amennyihez kedvunk van, aztan szombaton dolphin reef. Szoval meg van egy kicsi vissza.:) Most mar jobban felfedeztuk a helyet, van egy cirka 200 meteres parti zatony, kb. 0,5-5 meter kozt, azon tul meg rengeteg kisebb/nagyobb koralltomb, nehany egeszen kulonleges, van, amelyiken van vagy egy tucat murena el, de van olyan is, ahol meg tuzhalak nyomulnak inkabb.
De a lenyegre visszaterve, a sor meg mindig hideg es meg mindig nem fogyott el.:) A szudaniak mar reg Kairoban sirnak, amikor mi meg itt merulesekben gondolkodunk.:)

Lentebb irom.:) De rad valo tekintettel, csinaltam par felvetelt, mert itt van nagyon bjutiful szendi bottom is.:)))))