Volt egy Adriai merülésünk és már harmincméter közelében nem hiányzott egyetlen "integrált súlya" sem egyik kedves merülőtársunknak. Egy nálam, egy a "kollégánál". (csak azért mert a kettővel már q. nehéz volt lapátolni) Szóval ragyogóan merült mindenféle ólom nélkül is. Még jól is érezte magát. Egészen a Tízméter közeléig. Ott aztán vele volt az erő. Ott döbbent rá, hogy mégiscsak az övé az a két súly, amit mindenáron rá akartunk sózni. Beraktuk a súlyait és ment minden tovább. Ott aztán elgondolkodtam az ólom hasznosságáról, mert nem azért kell, hogy elmerüljek, hanem azért, hogy visszafelé meg tudjak ott és addig állni, amíg..... közel üres palackokkal is.

Látod a kincs az kincs, de aki megtalálja azt egyszerűen "lekalandorozzák". Kicsit (frászt nagyon) irigy vagyok én is.  :-))

Ha nem az üzlet lenne az első, akkor mindenkinek meg kellene nézni már az első oktatások egyikén. Nem azért mert szadista vagyok, hanem mert a sírás már nem segít.

Van egy régi mélységmérőm amin a piros csík 18 méteren jelzi O2-t. Made in DDR. Gondolom más lemenni 18-ra kokszigénnel, meg más visszjönni ötvenről.

Volt egy helyzet  St. Istvánnál, amikor a búvár 17 méteren elájult és "valaki" a csónakban sikeresen újra élesztette. Úgy gondolom, az az életszerű, hogy ilyen helyzetben az ember óhatatlanul menekül a vízből.  Talán vagy biztosan vesztére. Nagyon kevés ember tud valódi elsősegélyt nyújtani, a vízszint alatt még ennél is kevesebben. Amikor baj volt - és valaki egyáltalán felfedezte, még mindig hamarabb láttam  tízből kilenc riadt arcot, mint egyetlen nyugodtat.

Álmodozni kell. (Csak láttam néhány filmet, pld:Az Atocha kincse meg tsi. és bizony nagyon elvette a kedvem. Ismerek néhány embert akit foglalkoztat a gondolat, őket sem irigylem. ) Ha én találok néhány Lajos aranyat a vízben hamarabb mint Te, akkor adok belőle, mert adni jobb. Majd szépen kinyomozod a történetét egészen az aranybányáig!

Jó, de olyan nincs. A cím is , hogy "találtak". Ha nem is keresik, csak úgy... még mesét sem irtak olyat. :))

Találni? Rendben. Melyik könyvtárba vagy irattárba menjünk, ahol a leírtakat el is tudjuk olvasni? Melyik legyen az a hajó aminek legalább a nevét tudjuk, hogy azt valahol meg is keressük? Mennyiszer tízévünk van amit erre áldozunk? Hány olyan ügyvédet, jogászt és bűnözőt ismerünk, aki a talált kincset a mi tulajdonunkban hagyná? Ugyan mi a fenét kezdenénk a maradékkal, ha közben elszállt az élet felettünk és mást sem csináltunk mint kerestünk?
Persze csak úgy reggel belebotlani a konyhában, az más. Mit keresnék én egy konyhában? :-)) Félelmetes hely!

Csak egyetlen embert ismertem aki búvárként nem ugyanezt csinálta. Reggel az asszony ellökte a hajót, este nyolckor alvás, mert holnap merülés. Teljes ridegtartás. De az egész Adrián ez az egy ember volt ilyen. A többi: érkezés, mámor, merülés, buli, döglés, mélázás, eszmélés a lombik vagy palack irányába, alvás merülésközben, végén hullán haza. Valahogy a jóisten vigyáz a bolondokra.

Rabon kempingbe mentünk (néhány éve). Barátom meglátván a sok drágábbnál drágább autót (ott), megkérdezte: Ezek miért ide jönnek? Mehetnének a legdrágább szállodákba is. A hétvégére kiderült. A gyerek tud kivel játszani, az ember tud kivel beszélgetni. Csak egy égőt akartam cserélni és egy nemzetközi team (olasz, osztrák, német, horvát) azonnal összeállt, hogy segítsen. A vége egy nagy banzáj lett - hajnalig tartott, de végül is kicseréltem azt a fránya izzót.

Ritkán adódik, hogy valaki két független automatája egyforma legyen. A "gyengébbet" tartja tartaléknak. Ha gond van a jobbikkal, akkor milyen lesz a gyengébb? -tipikus pótkerék eset.-

Az 52 határeset. De az lehet a 62, 72, 82 -is az emberek fejében. (egyszer-egyszer belefér, de nem hobbibúvárszinten)

Nem számítok, remélem. Tudod  a remény..... utoljára.

Az a baj , hogy addig párásodik az a vacak, amíg a fejed meleg. Ha sikerül azonos hőfokra hozni a vízzel, akkor már nincs pára. De addigra kijössz. Kicsi víz a maszkba, fejforgatás és tiszta. Utánna kifújod. Vagy alufólia keret belülről, de akkor leshetsz a lyukon.

Mindig mondtam, hülye lesz a gyerek, ha az anyja neveli! Kivételek nincsenek.

Csupán remélem, hogy nyugdíjjasként már nem kell kocsi. Csak egy rossz ladik, valahol arrafelé. Mostani boldog perceim - amikor  fogynak a csekkek - sikerülne valami emberibbre váltani.  (még 9 nap és itthon marad a telefon is)

Hosszú Spliből, de Peljesacról gyakrabban indul. Csak még egy kicsivel többet kell kocsikázni. De Korcsula már nem is egy másik világ, inkább egy másik bolygó. Ja,  18-án indulok és útbaesik. Amíg nem muszáj, nem megyek a pályán, de ez időbe kerül. Nekem megéri.

Rab szép. Vitathatatlan. Első dolog a komp. Az autó árában van egy ember. Ezt nem mondják. Ha nem Jablanac felől még át is vágnak egy százassal. Másik a kaja. Étterem majd mind felejthető. Csupán az árak "szigetiek". Aki szereti a nagy sétákat és homokos partokat Rabot is szeretni fogja. Látnivaló bőven, "elveszett" gyereket minden este kerestünk.

Ez azt jelenti, hogy öt éjszakára nincs foglalás előre? Mondjuk apartman vagy szoba? Másik kérdésem, hogy melyik nappal kezdődik ott a "hét" ? Csak nem vasárnappal?

Mert ugye akkor az az elmélet, vajójában meg akkor és annyi - csak foglalás nélkül - ahogy a "kedves"vendég beesik.

Búvár legyen az uszonyán, aki ebből a néhány sorból következtetést tud vonni és tanácsot adni. Elmész és biztosan nem mondanak nemet. Utikönyvből itt kevesen merülnek.

Mindenkivel kiválló a kapcsolatom, ahol már "bemutatkoztam" egy borítékkal. Ha véletlenül nem lenne nálam, a nevemet sem tudják. Amíg a világ így múködik addig a természetnek esélye sincs. Sajnos.

Borzasztó. Bár én az állatkerti oroszlánt meg elefántot is sajnálom. Nekem ezek nem idevalók. Akváriumban szifók legyenek, a nagyobbakban sügérek.

Mert ezek a mai ruhák olyan gyengék, hogy egy kis olajtól meghíznak. Foltokban. Nem úgy a régi csehpáncél, azt még olajozni is kellett. Vagy szappanozni? Másik előnye, hogy idegnyugtatóként is hatott. Kevesen kapálóztak benne.

Ez úgy történik, hogy látsz egy hajót ami feléd hajt ezerrel. Mire eszmélsz - hogy pezsgőznek és eget néznek - addig fordulsz le és feletted vígan áthúznak Ha csak simán merülsz és nem tekersz le mint a félőrült nagyokat koppanhatsz és a daráló a végén van. Ezért azt folyamatosan szemmel  tartod. A lényeg hajó aljától messze el. Merülőtárs meg siratja a búvárbóját, mert nem volt idő azt is lehúzni. Nos mindegy mert sok nem maradt belőle. Glalvotok, 1998.

Egy ember hibája még nem mindig a vég. Többen is besegítenek. Az uszonyaim között felnézve, egy méterre már láttam forgó propellert.

Biztosan láttad a Madagaszkár című filmet. Mikor az oroszlán megéhezett mit látott?
Én így látom a kollegákat. Mindenki egy nagy palack.

Ismerek lányokat akik tizenötévesen szültek. Onnan már csak öregednek.  Amíg a vízbe megyek lehet "kondícionálni", lenn már csak abból fogyok. Az úszás erősít,feldob nagyon jól esik, de palackkal csak kimerülök. Akárhány merülésre visszagondolok sosem jöttem ki fittebben, mint ahogy bementem. Ja a hajam a tarkómra csúszott-  már ami megmaradt. Leleteim még nincsenek.

Mert kutyakölyök vagyok és nem ízlik az a q-egésszéges műzli, maradunk a csontnál. Inkább megtanulja az ember hol, mennyit és meddig. A naplóm nem csal és az első tengeri merülés is (Glavotoknál) harmincöt a következő (negyven....). Nem volt még merülési engedélyköteles és nem is tegnapelőtt volt. Nos azóta voltunk a dupláját is megközelítően, de ahhoz sokat kellett tanulni és kialakult a búvárkodásnak akkor ismeretlen formája is a technikai búvárkodás. (Aki most akarja ezt csinálni, akkor annak ott a helye.) Némi tért hódított a Nitrox - már ahol. Maradtak a lájtos negyvenes és közeli merülések. Nem kell ahhoz mélyre menni, hogy valami galiba legyen, már a felszín is tiszta életveszély. Sőt. Valójában  a határ közelében alig egy-két necces dolog történt, a nulla és tizenöt között az összes többi. (oldalszám:Háború és Béke)
Ha körülnézek az "olvasnivalók" között, azt látom ez egy önveszélyes kor. Nem kis afférok történnek és ennek oka van. Most ezeket keresem. Mindenkinek Köszönöm!

Látod ez az. Mindig is volt  "menekülési tervem". Fejből tudom hány méter, mennyi idő és hol mennyi dekó. A komputer csak azért van, hogy azt mutassa amit. Sajnos a tengerszint nem esett harmincmétert az Adrián, a kislányok sem lettek könnyebbek, ha vontatni kellett őket áramlással szemben. Minden vagyok csak nem nyugodt amikor merülök. Rutinból lehet a leggyorsabban  multidejűvé válni. Persze mondhatnék mást is , de kit akarok itt becsapni ? Tudni, ha van ötperc, az legyen-e hat vagy rögtön tizenkettővel számoljak. Mennyire "csúcsra" számolt dolgok ezek?

Volt egy dolog: a nejem tanult vezetni, nekem meg tízéves jogosítványom. Az oktató cserét ajánlott és ötszázméteren kilenc hibát vétettem. Bolond lettem volna nem tanulni belőle.
A komputerbe nem tudom beírni, hogy 50 felett vagyok. Az meg azt mutatja, amit kiszámoltak neki valahol, valaki másra. Öt perc alatt meg még mindig nem nő ki a kopoltyúm. Ezért lenne jó tudni, mennyire tól-ig vannak ezek a számok. Nem pont centire, de legalább méterrre. :-) Vagy időre. Még most. Előtte.

A gondom , hogy tellik az idő. Most van nekem mindenféle okosságom, de szerintem ez a  huszonéves, jóerőben lévő, minden bajoktól mentes hadköteles urakra vonatkozik.
Vajon mennyiben változnak a dolgok az idő elteltével. Jó levegőből kevesebb kell, lassabban is mozgok, dekóra is inkább húzok, mint rövidítek. De . Vajon voltak-e olyan számítások, hogy pld: szorozzak be mindent egykettővel ?  Nem érzem a korom, de tudomásul kell vennem. Attól tartok most vagyok a legveszélyesebb mint "búvár". Mindenféle értelemben.

Beltenyészet. Az. (minden náci álma) Nekem jó így is. Az zavar, ha valaki nagyon tankönyvszerűen és példaértékűen,  normáknak és elvárásoknak megfelelni akaróan észt oszt. Annyi van nekünk is. Annyi amennyi. Itt búvárok is vannak.
Tehát az hogy nem normálisak, az teljesen rendjén van. Úgy is mondhatnám: életszerű.
Aki büszke a tudására, legyen. Aki a tapasztalatára, az is. Akinek van valami rettentő lalája , elfér. Akitől kapok egy jó tanácsot, elgondolkodom. Még azt a csúfságot is elviselem amikor egy nő akar jobb lenni. Pláne, ha még jobb is.

Hát most ugyan ki nem, hogy nem tetszik valami. Az csak egy magánvélemény. Meg ez is.

A két véglet. Láttam filmet óniszap szedőkről és a másikat az Andaman szigetekről.(az utóbbi arról híres, hogy rendszerint lenyilazzák a helybeliek a területükre tévedőt, az akkori miniszterelnök biztonságát sem tudták szavatolni - inkább nem ment oda)
A lakosokról. Tény, hogy a vallás ami alacsony szinten tarja a bűnözést. Volt vita, mert amerikai elemzők szerint 176 indiai gyereket nevelnek fel annyi ráfordítással (eszköz, tananyag, stb), mint egyetlen amerikait. Visszaszóltak: azzal az egy amerikaival van több gond. Nem?

Szerencsétlen sorsú cápáinkhoz visszatérve. Talán van még a mélységnek olyan bugyra ahová az ember nem jut el. Csak remélem, nem élem meg azt az időt, amkor az ember már csak embert tenyészt táplálék gyanánt. Ha elfogynak a halaink, kutya -macska -kisegér, nem találunk már egy fia csótányt sem, akkor el kezdjük egymást enni. Ez még mindig bevált.

Jó, rendben. Mentségünkre , - no meg az oroszokéra, mi még "a kétéltű ember"-en nőttünk fel. Bennünk még jócskán maradt a DDT-ből is.

Amikor a nejem autóvezetést tanult már volt egy tízéves jogosítványom. Mikor megmukkantam, az oktató cserét ajánlott. Ötszáz méteren kilenc hibát vétettem. Nekem örök tanulságul, hogy mindig tanulni kell. Hát?

Biztonság? Csalóka, ha mélységhez kötött. Jön egy ember, azt mondja: hatvanra terveztem egy merülést, kell egy kis nitrox, oxi, meg egy kis nemes, jól keverve, nem rázva. Külön-külön. Esetleg némi aszisztencia, a dekókamra címe, a mentőhelikoter pilótája szolgálatba, stb..  Szerinted ez egy veszélyes ember?

Igen. Katonáéknál ez úgy van, hogy az őrmester mindent tud. Az ezredesnek elég, ha tudja, hol van az őrmestere. Legyen hangod, sípod meg embered. Mindent megoldottál.:-))

Drága seshat.
Melyik lányt küldik vissza merülés után, ha elveszett egy lámpa valami jó kis áramlásos helyen, hogy keresse meg? Hozzon már fel egy ólomövet. Valaki elveszett keressük már meg. Ez tipikus női munka ugye? Hobbi szinten igen.

Hamár keblek és herék. Jobbkéz átnyúl a lábak között könyökig, megfogva a jobbkezét, átbújva a hóna alatt fejjel, térdet kiegyenesítve felemelem, melleköze balvállamra esik és még meg is billenek, amikor öklendezik , hogy a feje alacsonyabban legyen - nehogy visszanyeljen valamit. Jobbkézzel markolom a ruhát ahogy csak bírom. És futásnak gondolt valami a vízben. Ha tudnád mennyire csontos még egy lány is. Teljesen összetör. Nos amikor majd így viszel - 85 kiló és kétszerhetes vizes ruha - akkor bizony én már félni fogok tőled. Addig imádlak.:-))

Ha valakinek beugrott, hogy ölbekapja, nos úgy nem túl "hatékony" a futás, majd' lehetetlen. Szóval vállra dobni és spuri.

Értem nem kár. Mindenki másért igen.

Isten ments, hogy általánosítsak. Vannak százkilós nők akik verik a férjüket. Bármiben.
Mások vagyunk, majd mindenben. Mindenütt és mindenben a segítségemre vannak a nők. A merülés más.

Akit még mentenem kellett, az mind tapasztalt és képzett nő volt. Összeverekedett a mélyben a férjével, többen bepánikoltak, a parton felakadt, volt klausztofóbiás, felszerelést elpergető, itt megállunk, oda nem megyünk majd tízméterrel feletted úszom... Sorolhatnám. Nem bántásnak szánom. Nem is az. Tisztelem, ha merül velem. Bátorság kell hozzá. Vízben vagyunk és veszélyes helyen. Vagy tudomásul vesszük, a képességeik mások, vagy velünk pusztulnak. A felelőség az enyém. Vagy csak magamra veszem. Minden tisztelet mellett én vigyázok a páromra. Lehet ügyes, képzett, tapasztalt bármi. Mert jön egy pillanat és az egész "tudása" nincs is sehol. Sok év és merülés megtanít arra, hogy az ember soha nem lehet eléggé felkészült, okos és biztos. Én sem. Ezért azt a hamis látszatot keltem, hogy velem teljes biztonságban merül. A nőnek lelke van, meg minden más is. Ugyanazt nézzük és mást látunk, ugyanazt csináljuk és másra gondolunk. Én látom felettem a tíz méternyi vizet, ő a világvégét ott lenn. Bennem bízzon, a teremtő a közelében van, én melette.

Ugye van az a mondás: az egész világ hülye, csak én vagyok normális. Ebből adódik, ha baj van csak én hibázhattam, csak én ronthattam el valamit. Megoldást is csak magamtól várhatok. Ez az alap. A merülő is akkor lesz búvár, ha az önmentés már szinte tökéletes.
(Vannak hölgyek is a világon, ők mindent könnyebben, ügyesebben és hamarabb megtanulnak mint ..., viszont ezt csak magamnak memorizáltam, nem mondanám soha. Eljön majd az idő amikor egy hölgy kisegít a vízből, no az lesz az utolsó merülésem. A munkámban természetes, hogy ők a segítőim - nélkülük megállna az élet, de megadják azt a látszatot, hogy én vagyok a ...)

Ezt csak magyarra nem kell fordítani. Mert.   De: Vigyázz a cápára, fél tőled! Nagy bamba állat és sérülékeny. Az okozott kárt az APEH behajthatja bírósági végzés nélkül is.

Eszmélés után, bal kézzel lazán háttranyúltam és félfordulat nyitás elég volt a csapon, hogy fellőjjön. A csap a jacket kis palackján volt. A fenekem mellett. Mert minden ember a fenekéhez kap ha baj van.

Ha csak "hadonászott" volna ott is marad. Ugrottam már zárt palackkal én is. Meg olyan is aki már nem firkál ide.

Nem tudom eldönteni mi a természet kódja. Mi az az atomi szinten beépített dolog, ami ráveszi az élőt arra, hogy gátlástalan, agresszív és hatékony legyen, a szaporodása érdekében. Ebből a szempontból még az ember is csak valamiféle átmenet az állati és eszményi között. Rengeteg palánta jár iskolába és csak néhány lesz gondolkodó ember. A többieket rabságban tarja a fennmaradásához szükséges "arany" kapirgálása. Amikor folyamatosan fizetni kell, mert...  Akkor a vadász vadászik, a búvár merül, a közszolga pénzt hajt be, a politikusnak a  szája jár. Ki ne lenne gyarló, - hogy egy kicsit nekem többet.
A cápa is a helyére kerül. Tropikáriumba. A szerencsétlen. Még sajnálom is , de csak szavakkal nem születik több cápa. Tudományos céllal szétszedek vagy harmincat, azzal se. Ha ismerem apját anyját, minden ősét, akkor is megeszi a kisázsiai emberke, mert.

Vegyük már észre, mi vagyunk a csúcson ebben a pillanatban. Mármint a ragadozók szintjén. Mert ha minden rovart kiírthatnánk, ugyan nem tennénk meg? Milliárdnyi ember nem látott még cápát és nagyon sok nem is akar. Ha az utolsót is eltüntettük a föld színéről, majd lesz másik ragadozó, ami a helyébe lép. Egy percig sem bánom, hogy nem élnek már "sárkányok" meg dínók, de velünk együtt ez nem menne. Aki kocsival jár, az látja nap mint nap mennyi szúnyog van a szélvédőn, mennyi madár és szerencsétlen egér, patkány, sün, róka, kutya, macska, disznó és őz (jobbik esetben) széttrancsírozott teteme borítja az utat.
Az ember a haszonért öl. Majd nem öl, ha nem lesz haszon, vagy nem lesz  már ember. Ki akar egy tökéletes világban élni, ahol csak emberek nincsenek már?

Indiában simán felgyújthatta volna büntetlenül. Viszont talált egy másikat, majd azt úgy. Ezt már kidumálta.

Viszont, én apuka helyében görög drámát alkotnék, mert minden fel és lemenőt ennek az idiótának a családjában.... Kezdve a nőkkel és gyerekekkel. Mert ő is így kezdte, egy nővel és valaki gyermekével.

Ajog és az igazság édestestvérek. Mint Káin és Ábel. Úgy látszik mára csak a Káinok maradtak.:-((

Az ugye csak apróság, hogy a ma élő emberek "ólomtartalma" pont ötszöröse annak, mint 920-as években élt emberek halálos adagja mérgezés esetén. A szervezet alkalmazkodik.  Igen, de meddig? (egy alkohólia negyven évig is elvegetál, másik oldalon születnek gyerekek betegen)