10-ből 9 nem tud uszonyozni sem. Merül nem?

Ne vedd a szívedre, nem személyes. Amikor merülök egy percig sem érdekel más, mint a merülés. Akivel merülök ismerem. Idegennel is elvagyok. Tehát a fontossági sorrend: a merülés, a társ. Más nem is fér bele. Persze vannak még a vízben rajtunk kívül is alkalmanként mások, meg van vezető is néha, de... már nem fér bele.
Nem azért megyek, hogy megítéljem, minősítsem vagy bosszantsam a környzetemben lévőket. (Magam kedvére, örömére.) Bár gyakran mondják. "barátom", "tesetvérem"- azért ezt nem kell komolyan venni. Ez egy percig sem igaz.
Mindenki teszi a dolgát. Jól vagy rosszul- mit számít. Merülés legyen, a többit megoldjuk.

Megint elveszett a "gyerek". (számok, képletek, kártyák, meg spec  - mind lom) Ami hiányzik az ember. Utoljára 114 méter volt a "levegős" merülés rekordja. Régen. Most merüljön a huszonéves egy százast? Levegővel? Még nem kéne. Az ötvenes merülhet? Ha eddig kibírta már hagyja ki. Véleményem szerint: ez a fajta "határsértés" - hát nem az éppelméjűeknek való. Annyi gyagyás ember mászkál szabadlábon, vezet autót - vagy embereket orruknál fogva, hogy inkább szemlélném, mint csinálnám a százhúszméteres nodekós merüléseket. Vagy egyszer kipróbáljuk? A naplóban ezt előre be kellene írni, mert több bejegyzés és értékelés már kétséges. Akármennyit is képzem már magam, valami azt súgja még mindig nem vagyok felkészült. Tán nem is leszek.

Az közelítene az igazsághoz leginkább, ha minden töltőállomás írná és gyűjtené kinek mennyi levegőt vagy egyéb szipákolásra alkalmas szert adott el és ezért milyen "kártyát" látott cserébe.
Mert ismerek búvárt akinek semmilyen kártyája nincs és naponta merül. Olyan embert is ismerek, akinek viszont van vagy harminc, pedig vizet se lát, míg nem nyeli.
Pedig én is szeretnék egyet, olyat amit azért adnak, hogy élőben láttam már ausztráliai óriás krokodilt. Nem belülről, de úgy ötszázméterről. Majd ha látnék. Ha nincs akkor veszek egyet. Ki tudja....

Tulajdonképpen az emberek kapzsiságát használják ki a csalók is. Aki kapzsi az buta is. Nem sajnálom egyik oldalt sem.
Ez azért tetszik! Bolond világ.

Szerencsére nem a kártyával merül a búvár. Néhány palack levegő hasznosabb. .-))

Már ha megenni nem is, cserélgetni már tudjuk az embereket vagy az embei alkatrészeket. Ez már elkezdődött. Azok a búvárok akik a hatvanas években látták a vöröst, azt mondják már teljes a pusztulás. Az Adrián még tizenöt éve is láttál tengeri pókotat, meg sok egyebet amit már hiába keresel. Nyaralók hazajönnek úgy a tengerről, hogy egyetlen kagylóhéjat nem találnak a strandon a homokban. (persze venni lehet, de az nem u.a.)
A gyerekeink majd nézhetik háromdében felvételről az eltűnt világot. Nekik egy dínó vagy egy csikóhal ugyanakkor halt ki. Egy szempillantás alatt a múltban.

Persze, ha mindez nálunk történik feláll egy miniszteri szintű bizottság és nem talál tettest. Bűnöst meg végképpen nem.

Szerencsére az állatvilágnak sem részei.

A tolvaj nem azért lop, hogy a régész munkáját nehezítse. Azért lop, mert mert ez az élete része. Ezen nem változtat semmilyen törvény, sem kérés. Ha a gyerekeket lehetne úgy nevelni, hogy vannak bűnök amik nem követendők mert egy életre bélyeget nyomnak az elkövetőre, vagy csupán nem életcél a bűnözés mint a megélhetés egy formája, akkor rengeteg ostoba törvény okafogyottá válna.

Kínos, de a kellemetlen dolgokat nem szívesen gyakorolják az emberek. Mert az élőknek ritkán fogy el a levegő, hát nem is gondolnak arra, mennyire kivetkőzik magából egy fuldokló. Nincs rá helyes szó.  Talán a borzasztó. Nem csak a fuldoklónak, de a mellette lévőnek is.
Igaz a nyóc általános is iskolai végzettség, de kevés ésszel azért az ember tovább is tanul. Itt a történet is utópisztikus, a valósághoz meg mennyi köze lehetett, már nincs jelentősége. Gondolom a túlélő meséje.

Igazából az bánt, hogy emberek pénzt kapnak a semmitevésért is. (kivétel a katonák - csak üljenek nyugodtan)
Túl sokan, túl sokáig és minden eredmény nélkül. Leélnek egy emberi életet és kijönnek a farbával : 0,55.

Ha már forr azt látni is fogjuk.

Persze, ha tanultam volna, tudnám, hogy a tengervíz hőmérséklete nagy mélységben csak 4 celziusz lehet. Nem több és nem kevesebb, mert a víz azon a négyfokon a legkisebb kiterjedésű. Erre jönnek gyagyásék és megmagyarázzák, hogy nullaegész ötvenötszázaddal már több. Vagy csak az idióta műszerük nem pontos, amit valaki valahol......

Mert még mindig azt képzeli az ember, hogy az eszközei fogják megmenteni.  Pedig fenét.

Úgy is elveszhetett ez a két ember, hogy ki sem jött a hajóból. Nem?

Ha nem tudtad elsőre sose találod ki.

Bárhol e világon, ha csupán egy kötelet kötök a derekamra már az vagyok aminek születtem. Más nem is kell.(jó egy kés)

Érthetőbben: már gyerekként sulykolták, hogy egy férfi bárhol helytáll. Tehát ha ledobnak az Északisarkon és csupán egy nadrágszíjjad van, azzal fogsz egy nőstény jegesmedvét. A kaját megszerzi, van bundája és egy darabig elvan vele az ember. (csak biztosan nőstény legyen, mert egyébként baromi kellemetlen lesz a társasága)

Bocs, az életed az egyetlen fontos dolog ha menekülsz. Férfiember vegyen magához egy kést és egy nadrágszíjjat. Annyi elég.

Szemét duma. Mindig van kifogás arra, hogy okunk legyen valamit tönkrevágni. Kellően tudományos céllal.

Akkor már kettőt kiloptak !

Repültem tizenöt évesen és a hátam mögött az ernyő azért volt, hogy elérjem az oldalkormányt. Mondták: ha kiesek (hatpontos bizt. öv) vigyem magammal, mert elvisz a szél. Az ernyőnek legalább súlya, van az lehoz.

Minden jelenlévő ötvenperces beszédéből kiválogatni egy mondatot. Azt deriválni egyetlen szóra - marad a lényeg: bamba volt, beájult, légzéshiányos, v.mit elkeffintett, stb.
Amikor kérdezik :mi történt? legtöbbször csak annyit érdemes mondani: baleset. Amit ezek után visszahallunk már pletyka  - köze nincs a történéshez.

Amikor rutinból zárt csappal ugrottam a vízbe. Nem is tudom mi volt nagyobb a "meglepetés" vagy a szégyen hogy már néhány méteren vetkőzöm, mert..... Persze szólni azt nem mertem, ha rögtön ott pusztulok sem. Ilyen ostoba is tudtam lenni. Ez még nem baleset, de közel van hozzá.
(természetesen a tíz emberből tíz nem látott semmit - mindenki magával volt elfoglalva)

Ha már van szkúterem, rászerelem az összes lomomat, a winggel, akkumulátorral, lámpával kiskéssel, (netán írótáblával) együtt és milyen szabadon tudok mozogni.

Jó az a wing, de nem létfeltétel. Lesz még jobb is. Ha a rozsda meg nem eszi.

Katonaként egy őrségbe is úgy felpakoltak, hogy télen mozdulni sem tudtunk. Három telitár meg minden egyéb fölösleges lom. Az orosz katona csupán egy kést kapott. Pedig nekünk is elég lett volna. Szükséges és elégséges.  Eltellik egy kis idő míg jön a felismerés.  Nem lom, kacat :-))

Most azért jó mert telerakod lommal? Úszóképességed meg mint a fejetlen fejsze?  A tech. búvár egyébként is súrolja a karikatúra fogalmát. Mert ahol merülsz oda elég  egy uszony és egy maszk.

Tanultam úszni. Nem fulladtam meg elsőre, de mert olvastam, hogy csak az tud úszni aki képes egy órán keresztül folyamatosan  - nos törekedtem rá, hogy ez nekem is menjen. Mert aki egy órát tud úszni, az bármeddig elúszik. Erre ráment néhány év.

Most van itt néhány emberke aki azt mondja elég az advenced. Ideális helyzetben, kellőképpen rövid élettartam esetére igen. Elég. Nem sok de elég. Első nekifutásra.

El tudok képzelni olyan embereket akit bedobnak a vízbe és őstehetség. Millióból egy. A többi tanuljon, vagy kerüljön engem. Köszi.

Mert láttam társlégzést két haladó között és ugyanezt amikor az oktató csinálja. Utóbbi esetben a fejek egy irányba néztek. Miért is? Mert.

A profiknál van győztes, meg vannak a vesztesek. A győtesé a dicsőség, a veszteseké a lehetőség. (legközelebb)Amatőröknél mindenki győz, meg van második, meg harmadik, meg... ettől amatőr. Egy ember egy szavazat, kivéve ha te vagy a kínai császár, mert az a szavazat mindent űberel.

Én is magamban. (ez a korkülönbség .-))

A "biztonság érdekében " - hmm. Az ember nem a mellényre tervezi a biztonságát. Ez csupán egy kényelmi felszerelés, ha nem százas, attól még lehet merülni, csak "kényelmetlen".
A mellényt bármely pillanatban bárhol ki tudom lyukasztani. Akkor az folyamatosan ereszthet.

Mondjuk a rozsda, az foltot ejt a márka becsületén. Ezen a "szinten" már nem ezzel kellene szenvedni.

Mikor elöször voltam tengeren, mentünk harminchétre másnap lejjebb egy roncsra. Hogy ehhez most már tanfolyam kell azt kérem akkor nekünk senki sem mondta. Akkor tizenöt méterre lement az ember egy levegővel, ha már van palack is meg ne álljunk félűton. Tíz emberre jutott, jó indulattal hét-nyolc konplett felszerelés. (kinek mélységmérő, kinek jackett, kinek oktopusz nem jutott, de palack mindenkin volt)
Válogatott (kellőképpen lalás) társaság többet ér mint ezer más tanfolyam. Merülj eleget! Legnagyobb élmény a sajátod.

(van egy mondás miszerint: aki a szerelmet tanulni akarja, az mindig tanuló marad.)

Az utoló "jégkorszak" óta hol melegszik, hol meg hül. A paradoxon szerint is csupán a váltotás állandó, tehát állandóan változik. :-)) Meggondoltam magam, most már azt sem bánom, ha százév múlva öt fokkal hidegebb lesz.

Akik a csillagképeket megalkották, azoknak 25 ezer évig kellett figyelniük az eget. Merthogy legalább kétszer lássák ugyanazt. Itt meg 130 év után kiabálnak, hogy meleg van.  Bár ujjabb 130 év múlva korosabb leszek, biztosan lesz még melegebb is.

Meglepett amikor filmet láttam arról, hogyan választják ki  az amik a "fókákat". Lemennek a tengerpartra és órákig ülnek a hideg vízben. Aki kijön - mert bolond lenne megfagyni - máris kiesett. Szóval aki kellőképpen "idióta" az oda pont jó lesz. Végül is nem íkúbajnokokat keresnek.

Majd, ha már nem lesz csak kettő, azt nem éri meg terelgetni. A bálnákat sem védi senki. Érdemben.

Csupán ötlet szintjén. Mindenütt vannak íratlan szabályok. Egy idő után mindenki megismer és úgy-ahogy betart néhányat, ön és közvédelem címén. Bizonyára hasznos lenne, ha erről lehetne beszélgetni. Ki, mit és miért tart olyan szabálynak, szentségnek vagy bárminek, ami ugyan szabályzat és törvény szinten nem leírt, de mégis hasznos a betartásuk. Legalább is elvárható. Átlag közeli szinten.
Pld: hány négyzetkilométeren öltözködjön a búvár a hajón, mit várhatok egy segítőtől joggal vagy csupán jószándék címén, miért kell a videósnak utolsónak bemenni és kijönni, meddig vagyok egyén és mikortól társaslény, stb.

Röviden: ami bosszant, de nem szólok érte, vagy elnézem , mert. Csak nincs ilyen fórum még.

Nem szabad eröltetni. Nincs vízbiztonsága. Bevált dolog az is, ha összerakod egy ügyes emberrel, de neki azt mondod, ha lehet vigyázz rá. Maradj a közelében. Ha elvonod a figyelmét egy nagyobb gonddal, jobban fog igyekezni. Talán.
[ van aki tizennyolc méterre jobban lát, mint más ötcentire az orra elé. :-)) ]

Amikor a hajó nem pont ott áll meg, ahol valójában merülni kellene, akkor úszni kell. Itt a lapos, ott a zátony túlsó felén lehet merülni. Ilyen helyen gyakori az áramlás. Mire a kezdő eljut oda ahol merülni szeretne már csak ötven bár van. Egy kezdőnek a tizenöt méter is néha "mély". No oda sem jut el.

Attól ez sokkal nagyobb feladat. Magunk megnyugtatására  - gondoltuk beszéljen míg él - faggattuk: tehát már a leúszásnál elfogyott a 15-ös palack (kb tizenméteren) és szerencsés kezdőhöz méltóan, ott hagyva mindenkit felúszott.
Persze a merülés végéig nem is hiányzott senkinek, de az is "megszokott".  Hiába, ahol forgalom van ott egy-egy ....
Kicsit megynyugodtunk.
Ezek a kutya áramlások igencsak ritkítják a mélymerülés lehetőségét is. Márha szembe úszunk. Pláne ha kezdők is  vagyunk.

Bizonyára a de az re.

Viszont beugrik egy múlt hónapi merülésen "talált" búvár. Ki az? Mit akar?  - Elfogyott a levegője, nem tudja milyen mélyen volt, de azt gondolja vissza kéne mennie. Szerintetek ki tudott segíteni?

Egyszer én is voltam egy hatfokos vízben még az Ecsédi tavon (rossz oldalom mentünk be). Ami jó volt benne, hogy élve kijöttünk! Jószántamból ilyen hidegbe soha többet nem megyek. Pedig augusztus volt. A kezemről lehámlott a fagyott bőr!

Azt hiszem csak beszélgetünk. Pletykaszinten. Mindenki mondja amit gondol. Ha van eszünk tanulunk belőle. A véleményünk minket is besorol valahová.  Nem lényeg, hogy igaz vagy nem. A meséket is szeretjük. Jobban mint egymást.

Apropó. Jack London írta - Az országúton c. regényében: Egyetlen állat sem bánik oly rútúl fajtája nőstényeivel mint az ember.
Sok hölgyet ismerek aki remek búvár. Egyiktől sem hallottam, hú menjünk le vagy ... Nem ilyenek. Imádnak merülni, de teljesen másért, mint a férfiak. Sok tekintetben ügyesebbek, okosabbak, fegyelmezettebbek. Elpirickáznak úgy tízen méteren akármeddig és jól érzik magukat. Nem is emlékszem olyanra aki szeret roncsot merülni. Eljönnek, de immelámmal. Nem eröltetik. A nejemet egyszer láttam tizenöt méteren. Nagyon féltettem. Mondhatja nekem, hogy tizenvalahány éve búvár, meg gyorsabb is mint én. Mondhat akármit, amíg tudom, hogy pánikra hajlamos addig maradjon ott, ahonnan akármikor kiugrik nagy baj nem lesz.
Nekem ez a negyvenre egy tizenéves lánnyal, durva. Elveszett egy kincs. Mert. Maradt a kérdés: mit lehetett volna nyerni? Ott. Lenn. Aki levitte, azé a felelőség. Bár megszoktuk, hogy mindenki hibás , csak az nem aki valóban az.

Gondolom merülés után volt. Akkor az én írásom is ilyen. A gondolataim ugyanígy. Aki kivétel az hazudik. :-))

Azt tudom menteni aki karnyújtásnyira van tőlem. Jelen példánál csak és kizárólag a mp. felelős. Csak ő tudta volna megakadályozni a bajt.
Ha valaki 48-on valmi vártalant és megeröltetőt csinál, biztosan "megüti" a fejét a gáz. A mélységet is szokni kell. Csináltam az idén is "mélyen" a csekdájvot. Bocs, csak magamra figyeltem. Könnyű volt, mert öten-hatan merültünk együtt. Minden rendben és a héten már csak közelében sem voltam a mélynek. Tudni akartam, mit tehetek meg nyugodt szívvel. Nem korlátokat feszegetek, csak figyelek és számolok, hogy az eltelt idő mit enged még meg.
Amikor kezdővel hoz össze a sors, akkor az ő tudásához mérem a merülést. Ha tízméteren jól érzi magát, akkor ott vagyunk. Ha fél egy ketrecben, be sem megyünk. Fázik  - kijövünk. Erőn és tudáson felül semmit.

Szerencsétlenek.  Jószívvel éppen csak egy órácskát kibírok - (rendesen beöltözve), de azután úgy reszket alattam a hajó, mintha a motorja járna.
Negyven? Harmincat már valaki kibírt? Ez borzasztó!

Cavtatban. A tengeren, kinn egy zátonynál ábécézett és a B.B. és társai találták meg harmincméteres mélységben.

Az úgy van, hogy lefele harminc meg vissza harminc az már hatvan. Nem? Aki lemegy, annak fel is kell jönnie.  -legtöbbször.

(néhány éve a horvát vízilabda, nemzeti válogatott tagja szülőfalujában vízbefult. Mikor ott voltunk. - Ha ebből nem tanulntunk volna, akkor miből?)

Imádnivaló emberek, ahogyan csak úgy unalomból megváltják a világot. Bár csak az irigység beszél belőlem, mert én is mindig száz (vagy kétszáz ?) méterre kezdem a merülést, de valahogy a fele előtt legtöbbször meggondolom magam. Meg akik velem vannak azok is. Persze ismerek embereket akik mennek a száz közelébe, de csak korallért és az tisztán üzlet. (bár ahogy néhány év alatt kinéznek, nem irigylem őket...)

Van még a palack ürülésből is néhány kiló. Ne felejtsük el, az ember  - így mondom -gyomra is "beszűkül "vagy harminccentit. Aztán szoríthat az övön.