1956. október 12-én Norvégia partjainál merült 183 méter (600 láb) mélységbe George Wookey hadnagy, aminek emlékét a jövőben egy tábla őrzi a helyszínen.
A brit férfi a Royal Navy búváraként érte el a rekordmélységet, oxigén és hélium keverékét használva légzőgázként. Bár az eltelt fél évszázad alatt már többen is túlszárnyalták ezt a mélységet, a 183 méter bizonyos szempontból máig megdöntetlen, és valószínűleg az is marad: egy hagyományos, Siebe Gorman rézsisakos nehézbúvár felszerelésben merült alá ugyanis George Wookey.A 83 esztendős angol búvár jelenleg Ausztráliában él, míg 87 éves nővére ma is egykori otthonukban, Portisheadben lakik. George Wookey itt nőtt fel, és már 15 esztendősen csatlakozott a Royal Navy-hez, egy évvel a háború kitörése előtt. 1944-ben szerzett búvárminősítést, és később a Navy mélymerülési kutatásaiban vett részt búvárként. Az 1956 októberi merüléssorozat célja az volt, hogy adatokat szolgáltasson a tudósok számára a dekompressziós táblázatok pontosításához, hiszen más módja nem volt ennek, mint az embereken való kísérletezés.
Az itt végrehajtott merülések többsége is a dekompressziós kamrában végződött a felszínen, ami miatt újra és újra át kellett írni a táblákat. A roppant hideg vízben a búvárok feladata az is volt, hogy a legnagyobb mélységet elérve munkavégzést szimuláljanak 10 percig. Választ kerestek ugyanis arra is, hogy képesek-e búvárok ilyen mélységben érdemi feladatokat végrehajtani, amire mondjuk egy tengeralattjáró mentése során szükség lehet. Bebizonyosodott hogy igen, de az egy fokos vízben a búvárok hihetetlenül átfagytak. A rekordmerülés után egy évvel a Királyi Haditengerészet felhagyott az ilyen jellegű, rézsisakos búvárfelszereléssel végrehajtott kísérletekkel, többek között ezért is nem szárnyalta túl ezt a mélységi csúcsot azóta se búvár.
Kapcsolódó link: A rekordmerülés teljes története angolul
(átlag: 5) nehéz körülmények 
Szolnok
