Törökországban számos új lelőhelyre bukkannak, ám attól tartanak, néhányat kifosztanak rosszhiszemű búvárok.
Az ország víz alatti kulturális örökségét komolyan fenyegeti az a veszély, hogy a 30 méteres mélységbe könnyedén lemerülő kedvtelési búvárok egy-egy helyről eltulajdonítanak nekik tetsző tárgyakat. Úgy érzik, komoly teljesítmény oda eljutni, a leleteket felfedezni és azokat kiemelni, és meg is tartják például az értékes amforákat. Ez ellen pedig csak a törvény erejével lehetne fellépni.A víz alatti örökséget természetesen más is rombolhatja, a vízparti fejlesztések vagy az ipari üzemek is károkat okozhatnak. Dr. Ufuk Kocabas, az Isztambuli Egyetem víz alatti régészeti tanszékének vezetője arról beszélt, hogy a jogszabályok nem elég hatékonyak. Kocabas jól tudja, mi minden rejtőzhet a víz mélyén, hiszen ő vezeti Isztambul közelében a feltárásokat. A Marmaray alagút építéséhez kapcsolódóan nyílt lehetőség arra, hogy a régészek is feltárásokat végezzenek. Az öt éve tartó Yenikapi projekt során 35 roncsot találtak, a legrégebbiek a bizánci korból származnak. Eddig 23 roncsnál fejezték be a munkát, amiben 600 ember vesz részt, köztük 50 régész az isztambuli egyetemről. Amikor felvetődött a kérdés, hogy maga a Marmaray alagút építése milyen károkat okozhat a roncsokban, Kocabas rámutatott, ha ennek keretén belül nem kapnak anyagi forrásokat a feltárásra, ezeket a roncsokat talán soha nem is találják meg.
A kutatásoknak érdekes eredményei születtek. A bizánci hadihajók alaposabb vizsgálata azt derítette ki, hogy ellentétben a megszokott módszerrel, amikor a hajó vázának megépítése volt az első lépés, a bizánciak fordított sorrendben dolgoztak. A sok feltárt leletre alapozva egy múzeum létrehozását is tervezik a jövőben, ahol néhány újjáépített hajót is kiállítanának.
[ Hurriyet Daily News nyomán ]
(átlag: 4) nehéz körülmények 
Kecskemét
