A CITES dohai tanácskozásán az ázsiai országok ellenállása miatt nem tudtak védelem alá helyezni több fajt.
Japán ezen a tanácskozáson már több diplomáciai sikert is elkönyvelhetett, mert nem sikerült az atlanti kékúszójú tonhal nemzetközi adásvételét betiltani, és a korallkereskedelem szabályozására irányuló terveket is leszavazták a résztvevő országok. (A szerk. megjegyzése: feltéve, hogy ezt sikernek lehet nevezni- ha már nem lesz mit védeni, talán máshogy tekintenek majd ezekre a döntésekre.) Így az EU és az USA által szorgalmazott teljes kereskedelmi tilalom helyett továbbra is lehet halászni a kékúszójú tonhalra, és nem korlátozzák az ékszerek alapanyagául szolgáló vörös korallok kereskedelmét sem.A következő kritikus pont a cápafajok védelméről szólt a Convention on International Trade in Endangered Species (CITES) tanácskozásán. A globális cápauszony-biznisz elsőszámú célországa Kína (és Hong Kong): óriási volumenű kereskedelemről van szó, ami sokaknak hoz dollármilliós bevételt. Gyakorlatilag minden cápafajt veszélyeztet az a pazarló halászati gyakorlat, aminek során kizárólag a cápák uszonyát távolítják el. Az előterjesztés szerint több veszélyeztetett pörölycápa-faj (Sphyrna lewini, Sphyrna mokarran, Spyhrna zygaena) mellett az óceáni fehérfoltú cápákat (Carcharhinus longimanus) is védelem alá helyezték volna, mivel mindegyikük állománya jelentősen csökkent az IUCN szerint.
Japán mellett erősen ellenezte a védelmet az ázsiai országok közül Kína illetve Indonézia is. Érveik szerint nehezen betartható a szabály, ráadásul a szegény, halászatból élő országok gazdaságát sújtaná elsősorban. Végül szavazásra került sor, ahol a védelemhez a 175 szavazó ország kétharmadának kellett volna egyhangúan voksolni. A pörölycápák védelméhez öt, az óceáni fehérfoltúhoz kilenc voks hiányzott. Az egyedüli védelem alá helyezett cápafaj az észak-atlanti vizekben elterjedt heringcápa (Lamna nasus) lett.
A természetvédők természetesen felháborodtak a döntésen, hiszen véleményük szerint beláthatatlan következményei lesznek annak, ha a cápákat nem védik kellően. Sajnos nem nehéz magyarázatot találni az ázsiai országok "koalíciójára": Jupp Baron Kerckerinck zur Borg, a Shark Research Institute elnöke szerint a japánok kifogják, a szingapúriak jó pénzért továbbadják, a kínaiak pedig megeszik a cápák uszonyát. Kérdés, meddig lesz fenntartható ez a kereskedelem. Egy darabig a folyamat öngerjesztőnek látszik: egyre kevesebb cápa esetén egyre nehezebben megszerezhetővé válik az uszony, és így még többet fog érni, tehát még nagyobb vehemenciával fognak halászni a megmaradt állományra. A kritikus pont elérése után nem lesz se cápauszonyleves, se dollármilliós forgalom, ám az ázsiai éttermek különleges fogásának eltűnése miatt érzett káröröm senkit nem fog kárpótolni a ragadozók eltűnéséért.
(átlag: 4.5) átlagos nehézségű 
Budapest
