Nem a kimondott hőskorra koncentráltam, amikor Cousteau kapitány és kortársai a légzőkészülékkel minden merülés során az ismeretlennel néztek szembe, hanem a nyolcvanas évekből próbáltam különféle felvételeket találni. Akkoriban már szép számmal voltak sportbúvárok, és reménykedtem hogy ráakadok pár amatőrfilmre. Sikerrel jártam, méghozzá tényleg a világ minden részéről tudtam anyagokat válogatni.

A videókat nem nagyon akarom kommentálni, némelyik talán kicsit hosszú is, a minőség sem mindig kifogástalan, és az orosz film pedig csak az olvasóink töredéke számára érthető. A hangulat viszont tetten érhető, akár hurghadai, akár fekete-tengeri búvártúráról szól a film. A vizek lelkes szerelmesei már akkoriban is boldogok voltak, ha cápát láttak, őrült újévi merülésekre vállalkoztak, búvárkodtak mély vagy hideg vizekben. Az ember látja a különféle felszereléseket, helyszíneket, arcokat, különböző nyelvű feliratokat, és közben arra gondol, hogy azokban az években még létezett a Szovjetunió, nagyon is mindennapi fogalom volt a hidegháború.

Miközben a hétköznapi embert arra "nevelték", hogy "odaát, a másik oldalon" vannak a gonoszok, a rosszak, a filmeket nézve úgy érzem, sokkal több minden kötötte össze már akkor is a búvárokat, mint amennyi elválasztotta. Ugyanúgy szerettek együtt elmenni a tengerhez, ugyanúgy szerettek a mélyben kalandozni, ugyanúgy vigyorogva jöttek a felszínre ha valami szépet láttak- és ugyanúgy nem tudtak a politikáról beszélni odalenn. Vajon mi lenne a legjobb jelképe a hobbinknak? A búvármaszk? A légzőkészülék? Vagy az a felszabadult öröm, amit merülés közben élünk át?...

Azt hiszem, én is jobban teszem, ha átengedem a teret a régi idők búvárainak, akik lelkesen merültek és filmeztek, és szerencsére meg is őrizték mozgóképes emlékeiket a mai generációnak - következzenek a filmekre mutató linkek.

Szovjet búvárok a fekete-tengeri Tarkanhutban

Merülés a svédországi Vätternben

Újévi merülés Kelet-Németországban

Hurghadai búvárszafari a nyolcvanas években

GR