Továbbra is komoly gondot jelent, hogy az ipari volumenű halászat nem csak az értékes fogásokkal csökkenti az állományt.
A világszerte kifogott halak és más tengeri állatok csaknem fele "akaratlanul" kerül a hálóba. Tömeg alapján számolva a lehalászott mennyiség mintegy negyven százaléka "mellékfogás", mutatott rá a Természetvédelmi Világalap (WWF). A szervezet az ipari halászat óriási pazarlását látja az adatban. A mellékfogás nagy részét -az elpusztult tetemeket- ugyanis még a tengeren visszadobják a vízbe, hiszen nyilván az értékes fogásnak kell a hely. (Hasonló okok miatt dobálják vissza uszonyozás után a cápák tetemeit.) Bár a maradékot értékesítik, az nem rendezett keretek között zajlik.
"Ökológiai, gazdasági és humanitárius krízis felé tartunk, ha a nemzetközi halászat nem áll át fenntartható és célzott fogási módszerekre" - vélekedett a németországi WWF halászati szakértője, Karoline Schacht. A felmérés során a tengeri halászati tevékenység csupán kétharmadánál vizsgálták meg a "szemét" arányát.
A WWF becslése szerint a világméretű éves fogás összesen 95 millió tonnát tesz ki, ebből csaknem 39 millió tonnát azonosítottak mellékfogásként. (A szerk. megjegyzése: és a valós adatokat vajon ki tudná kideríteni? Bár meglepő abba belegondolni, hogy épp az egyszerűbb eszközöket használó harmadik világbeli halászok azok, akik kevésbé ilyen pazarlóak, hiszen nem ipari méretekben dolgoznak.)
[ Greenfo ]
(átlag: 5) nehéz körülmények 
Budapest
